SZKANDER, KALAPÁCS, SZÖG

Irányzatok harca - ez azért túlzás. Kongresszusokon, cikkekben, linkedIn-en is inkább csak finom feszültség, utalgatás érezhető az irányzatok elkötelezett képviselői között, melyik módszer, melyik megközelítés az egyedül - vagy inkább csak inkább - üdvözítő.
Nem harc ez, inkább csak bökögetés. Legyen szkander.

Oldjuk föl a szkander feszültségét két metaforával!

1.) Gépkocsi-metafora:
Vegyük azt, hogy egy autó menetteljesítménye, menetbiztonsága csökken.
Egy kocsi fő ismérve, a kocsi alapja, hogy halad, gurul (a szín, a lóerő, a kényelem, a sebességek száma, stb. mind csak felépítmény, variáns, a kocsi lényege szempontjából másodlagos). Ezért első megközelítésben megkísérelhetjük megjavítani úgy, hogy a kerekével kezdünk el foglalkozni.
Ez teljesen jó megközelítés, ha a gumik vagy a fékpofák elkoptak, és cserélni kell ezeket, vagy csapágyas a kerékagy, esetleg a tengellyel van valami kehe.
Lehet ez a megközelítés az executive coaching részmetaforája.
Viszont semmire sem megyünk kerékcserével, új csapágyak beszerelésével, ha beljebb, a motorral, a töltéssel, az injektorral, tudomisén, mivel van a gond.
Itt volna a life-coaching típusú szervíz helye.
Na, most melyik a jobb?
Egyik sem! Mindegyik jó akkor, ha ott és olyan módszerrel történik a beavatkozás, ahol és amilyennel szükséges és hatékony.

A RUGALMASSÁG követelménye szerinti széleskörű tudás hiánya persze eredményezheti azt, hogy kereket cserélek akkor is, ha a dugattyú sült be, vagy ellenkezőleg: motor-generált csinálok, vagy légzsákot cserélek, pedig csak a gumiredők koptak el, attól driftel a kocsi kanyarban még alacsony sebességnél is.

Kalapács, szög - a prezentáló HR-vezető esete

Mikor lehetséges ilyen botorság?

Ha valamit nem azért csinálok, mert arra van szükség, hanem azért, mert - csak - ahhoz értek!

Avagy, ahogy a bölcsesség mondja: "kalapácsot tart a kezében, és mindent szögnek néz".





2.) Futó metafora
Ezt most nem is fejtem ki, csak a minapi rendszerszemléleti megközelítés szerint jelzem, hogy egyetlen jelenség mögött elvileg rengeteg ok állhat, és bizony könnyen létrejöhet a Szög-Kalapács paradigma: ki mihez ért, ki mi mellett tör lándzsát, aszerint kezeli a helyzetet - rossz esetben a nélkül, hogy pontosan tudná, mire volna szükség.

Azért különös az egész, mert - visszatérve az autó metaforájára - nyilván javít a kocsi futásán, ha új gumikat szerelek rá, akkor is, ha nem a kerékkel van a fő baj. És bizonyára jót tesz a teljesítménynek a motor felújítása, a fúvókák kitisztítása akkor is, ha inkább a régi fékpofákat kellene újakkal helyettesíteni!
Ezért aztán nehéz megállapítani, mi jó, és mennyire, és lehetett volna-e jobb, s ha igen, mennyivel, satöbbi.

Ami pedig a futót illeti: képzeljük el, hogy romlik a teljesítménye, a szintideje emelkedik. Mi lehet az oka, vagyis hol, mivel kellene beavatkozni?

• meghúzódott egy izma
• megrándult a bokája
• fáradt
• rosszban van a feleségével
• mostanában elszív egy-egy cigarettát
• kiégett, elvesztette a futáshoz való kedvét
• sikertelenségi élménye volt, az veti vissza
• öregszik
• valami betegség gyengíti a tüdejét
• keringési zavarai vannak
• romlott a táplálkozása
• túl sokat kihagyott az utóbbi időben
• a tengerszint felett kétezer méterrel magasabban mérjük a rosszabb szintidőket, mint régebben a jobbakat
• sokat éjszakázik
• élénkebbé vált a szexuális élete
• figyelem-felkeltésből: szeretné, ha foglalkoznának vele
• egyéb, éspedig...
• ezek közül egyszerre több is...

Ennyit csak hirtelenjében.
Lehet-e ennyi mindenre gondolni, lehet-e ennyi mindenhez érteni?
Annyi bizonyos, hogy nagyon is célszerű...

Különben mi lesz a rugalmassággal?!

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)