Az idő pénz

Aprópénzre váltjuk vagy befektetjük?

Mostanában gyakrabban találkozunk azzal a megbízói igénnyel, hogy részleg-, illetve műszak-vezetőket tanítsunk meg "emberibben kommunikálni" az operátori szint dolgozóival.
A fluktuáció csökkenését várják eredményként.

Eközben egyre többet beszélünk a "Coaching kultúra" kialakításáról egy cégnél, ami tulajdonképpen a coaching szemléletű vezetői kultúra még szélesebben értelmezett változata. Ennek célja és működése - egyszerűen fogalmazva - a "minőségi beszélgetések" létrehozása, illetve újraélesztése a vezetői-munkatársi kommunikációban. Ez valóban hathatós eszköz - vagy inkább rendszer - a fluktuáció ellen.
A munkaerő elvándorlásával és a munkahelyek számának növekedésével megnőtt a munkaerő-piaci kereslet, a céges emberi erőforrás-gazdálkodásban pedig érthető módon előtérbe került a munkaerő-megtartás szándéka. Természetesen a pénz is számít, de a fő megtartó erőt statisztikailag mindig az áruhoz kapcsolt szolgáltatások adják. Munkahelyi közegben ez a "munka-áruhoz" kapcsolódó "szolgáltatás" leginkább az emberi kapcsolatok minősége, amit aktívan és tudatosan a vezető lehet képes javítani, illetve magas szinten tartani.

A személyesség - amely tapasztalataink szerint egy időre meglehetősen háttérbe szorult - újra felértékelődött, és a vezetés ettől várja a cégek közötti munkaerő-migráció, azaz a fluktuáció mérséklődését.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, legalábbis az olyan vállalatoknál, ahol a személyesség az eredmény-központú pragmatizmus miatt legalábbis másodlagossá vált. Ezekben az esetekben ugyanis a szervezet-fejlesztési főirány a termelési hatékonyság csúcsra járatása volt: minimális erőforrással maximális teljesítményt elérni. Ez az igyekezet termelékenységi oldalon jobbára meghozta ugyan a várt eredményt, de ennek nagy ára van, amit az érintett szervezetek csak most kezdenek tisztán látni, érezni: az irányítás inkább csak a teljesítmény szempontjából elengedhetetlen kommunikációra szorítkozott, nagyjából elveszett a személyesség (amiben pedig az elvándorlás ellenszerét látják).
A személyességre már NEM MARADT IDŐ.

Ahhoz az "emberibb kommunikációhoz", azokhoz a "minőségi beszélgetésekhez" azonban, amelyektől a megfogyatkozott és kitikkadt állomány fluktuációjának csökkenését várjuk, ÉPPEN ERRE VAN SZÜKSÉG: IDŐRE. A műszakvezetők viszont elsőre nem igen látják, a napi rohanásban hova illeszthetnének be "munkatársi beszélgetéseket", motivációjuk, igényük jelenleg sokkal nagyobb arra, hogy olyan - mindenkire érvényes és hathatós - szabályok legyenek érvényben a termelésben, a cégben, amelyek alkalmazása leegyszerűsíti az ő dolgukat, nem kell bizonytalan emberi megnyilvánulásokkal, érzelmekkel molyolniuk, és amelyek nem fenyegetik őket azzal, hogy amúgy is túlterhelt időgazdálkodásuk végképp kicsúszik az ellenőrzésük alól. Ez a feladat-egyszerűsítő szabály-vágy meg éppen nem a személyességet szolgálja. A túlterhelés természetesen a felsőbb vezetés szintjeire is fölkúszik, jószerivel mindenki időhiányt él meg a maga területén.

Ezzel együtt mégsem nagyon látszik más út, mint a személyesség kultúrájának a rehabilitációja.
Ehhez persze IDŐT KELL TEREMTENI, ami komoly rendszer-szemléletű tervezést, az egész szervezetre kiterjedő változásokat igényel gondolkodásban - agyban - és működésben egyaránt.

Amit egy vállalkozás most erre a célra áldoz, azzal egyrészt törleszti a termelési hatékonyság csúcsra járatásának árát, másrészt megteremti annak lehetőségét, hogy ezt az árat a jövőben ne kelljen még egyszer - vagy akár többször is - megfizetnie.

Profi Coaching

Nemsokára már papírom is lesz róla, hogy jogos a blogom elnevezése :-)

Óraszámokat gyűjtök, konzultálok, szupervízionálnak, mentorálnak, szkájpolok, táblázatot töltök ki az elmúlt 15 év coaching-jairól, on-line tanfolyamokat végzek, tanulok, ismétlek, frissítek, vizsgára készülök, hangfelvételeket készítek - elképesztő adminisztráció, nekem elvileg halál (meg hát mellette a munka), de már megérte!

Kitűnő emberekkel találkozom gyümölcsöző találkozások során, Kollégákkal a verseny-piacról, és a legkülönösebb: mióta tudatilag már PCC minősítésű coach vagyok, egyre-másra találnak meg az olyan különleges, izgalmas, egyedi, szép feladatok, amilyenek korábban csak elvétve!

Mintha a Mindenség áthangolódott volna, és ismert és eleddig ismeretlen Ügyfeleim vették volna az adást, holott még nem is híreszteltem - az ember tényleg misztikussá válik, ha valamibe teljes szívvel beleveti magát, és elhiszi azt, amit már eddig is tudott, csak nem hitte.

Nem dicsekszem - büszkélkedem, és egyben jelzem: szerintem ez (is) a coaching lényege (is)!
Megdolgozni, rátanulni, csinálni és elhinni, illetve tudatosítani - a Coachee helyett persze nem tudunk semmit sem tenni, ő kell, hogy megdolgozzon, rátanuljon, csinálja és elhiggye, illetve tudatosítsa, de én nagyon is sokat tudok tenni azért, hogy ő megdolgozzon, rátanuljon, csinálja és elhiggye, illetve tudatosítsa! És - ez tehát a lényeg - onnantól működik!

Sok tervem elsikkadt már a teendők sűrűjében, de lelkesültségemben azt tervezem, hogy a következő bejegyzésekben írok pár számomra izgalmas és/vagy meglepetéssel szolgáló esetről (jó lenne folytatni az improvizációval kapcsolatos sorozatot is, mert a Coaching az azért egyértelműen Jazz!).

Ha érdekel, nézz be néha ide, a blogra, vagy iratkozz fel a blogra, esetleg - itt jobb oldalt, kicsit feljebb - az e-mail-címeddel kérj értesítést a blogon történő változásokról, és máris azonnal értesülsz, ha elkészül egy eset-leírás.

Addig is kellemes borongós, befelé figyelős későőszi napokat, üdv!

MINDEN LEHETSÉGES

"Ha ez lehetséges volt, akkor minden lehetséges!" - mondta Eszter az SzMT Cutting Edge konferenciáján az esti megosztásnál valójában angolul a MEET ©-előadás-ban elhangzottakról szólva!
Írjuk le akkor angolul is: "If it was possible, everything is possible!"

Nos, ez is egy visszajelzés, nem is akármilyen!

És ha még azt is hozzátesszük, hogy:

1.) a MEET © nem csak és nem első sorban emberi, hanem és egyenrangúan gazdasági kérdés, továbbá
2.) a MEET © nem csak és nem első sorban stressz-oldó, hanem változatos emberi erőforrás kompetencia-fejlesztő módszer, akkor

tényleg érdemes elmélyülni benne.

 

A következő alkalommal a MEET © során érintett és fejlődő kompetenciákat mutatom be kicsit részletesebben, majd a MEET © és a coaching összefüggéseivel foglalkozom (ahogy azt már egyszer előre jeleztem), ezzel kicsit visszatérve a blog főtémájához.

Ezt követően pedig talán arról írok, hogy' is néz ki a program keretrendszere, hogyan is zajlik a folyamat.

Addig is, ha még nem tájékozódtál, ha még nem tudod, mire utalt Eszter a MINDEN-nel, térj vissza a filmes bejegyzéshez itt!

 

És továbbra is: minden megjegyzésre, kérdésre vevő vagyok!

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.

Személyes, csak a számomra látható üzenetet, visszajelzést a lap alján található űrlap segítéségével küldhetsz.)

A visszajelzés fontosságáról

Nehéz a bloggerek élete!
Jól éreztem én azt még az elején, idén július 23-án, kedden - mikor azt írtam, "... innentől hagyok mindenféle tematika-központúságot, és azt írom, ami kikívánkozik belőlem. Nem azért írok, hogy bárki hozzászóljon, hanem csak a magam örömére..." -, hogy a legnehezebb az egészben a visszajelzés hiánya!
A számláló mutatja, hogy a legutóbbi bejegyzés óta, néhány nap alatt vagy 100-an látogatták meg a blogomat, és a MEET ©-videót is 40-en legalábbis elindították, HURRÁ!!! - arról azonban mit sem tudok, hogy Ti, kedves Látogatóim mégis mit gondoltok!
Mi a véleményetek? Mi tetszik nektek és mi nem? Mi van túlsúlyban: az elismerés vagy a csalódás (miután az érdeklődés, a kíváncsiság szükségszerűen megvolt)?
Van-e a szótlanság mögött várakozás? Miről olvasnátok szívesen? Stb.
Milyen kérdéseitek merültek, merülnek föl? (És mit válaszoltok magatoknak ezekre a kérdésekre?)
Van-e haszna annak, amit írok?
De hát szinte semmi.
Ebből az következik, hogy július 23-i írásom önvédelmi volt! Éreztem én, hogy így lesz. Hüm, hüm.

De nem azért vagyok én profi coach, hogy aztán át ne fordítsam mindezt máris egy szervezeti/kapcsolati párhuzamra, íme!

Fotó: Vály Sándor ("Petőfi Grassinában 09", 2005)

1. válasz: külső támogatás - már csak ennyiből is látszik, milyen fontos a visszajelzés! Vezetők! Adjatok visszajelzést szegény beosztott-bloggereiteknek, máskülönben egyre homályosabb tükörben látják önmagukat, és ott a veszély, hogy egészen elbizonytalanodnak, jó-e, amit csinálnak.
Ha pedig elbizonytalanodtak, akkor rögtön veszítenek is a motivációjukból, s ha már veszítettek belőle, máris nem fognak olyan szépen és hatékonyan dolgozni, meg jól sem érzik magukat, úgyhogy rövid úton létrehoztuk a motiváció és lojalitás tönkretételének ördögi körét.

Visszatérve hozzám: várhatom-e én, hogy nekem visszajelezzen bárki is? Világos, hogy nem. Persze örülhetek, ha egy-egy visszajelzést mégis kapok, itt van pl. ez:

Jó, nem? (Köszi, A.!)
Szóval: ... kérhetek visszajelzést, de el akkor sem várhatom.
 Akkor mi lesz a motivációmmal, honnan újulok meg?

2. válasz: belső támogatás - hogy honnan újuljunk meg, ha kívülről már nem lehetséges? Hát belülről! Pontosan ez a MEET © lényege! Belülről Megújuló Emberi Erőforrások!


És mivel meg vagyok győződve a MEET © működéséről, használom és alkalmazom, kis módosítással vissza is térek a kezdethez, csakhogy már nem önvédelemből!:


- azt írom, ami kikívánkozik belőlem.
- nem azért írok, hogy valaki hozzászóljon, visszajelezzen, hanem azért, mert ezt az egészet jónak, előnyösnek, hasznosnak és gyümölcsözőnek látom, tapasztalom! - azaz belső meggyőződésből.
Ez az én motivációm!

Azért, persze, minden visszajelzés fontos, hasznos és, izé, jól is esik...
Ez az igazság.

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.

Személyes, csak a számomra látható üzenetet, visszajelzést a lap alján található űrlap segítéségével küldhetsz.)

MEET - a megújuló ember tréningje

Lezajlott gyönyörűségesen a "Van-e élet a tréningek után?" című előadás az
SzMT Cutting Edge Konferenciáján!

"Képzett, túltréningezett, gyakorlott, profi vezetőinknek nehéz igazán újat mondani, amire szükségük lenne, az pedig nem adható kívülről:
idő, belső energia és motiváció.
A kapcsolat személyes hogylétük és munkahelyi teljesítőképességük között tisztán kimutatható.
Ezekből a tényekből kiindulva lehetséges-e mégis vezetőink (és munkatársaik) fejlesztő támogatása?"

Természetesen megoldást is kínálunk: ha egyszer nem lelkesít kívülről semmi, akkor belülről kell megújulnunk!

Megújuló Emberi Erőforrások Tréning© - MEET ©

"AZ ÉLET A TRÉNINGEK UTÁN KEZDŐDIK!"

Múlt csütörtökön az ígértem, hogy az előadás prezi-anyagát a hétvégén fölteszem a blogra (és a MEET © jelentős - profi - coaching vonatkozásairól pedig ugyancsak hamarosan írok).
Ígéretemet nem felejtettem, ám az éter ördöge csintalankodik, ezért kérlek, légy türelemmel, úgy látom, már ma, esetleg holnap megtekintheted itt vagy a STRATEGO honlapján.

További jó hír, hogy a készített videó is egész jó lett, tehát a teljes előadást megnézheted-meghallgathatod körülbelül 10 napon belül!

"Hamarosan jövünk!..."
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

VAN-E ÉLET A TRÉNINGEK UTÁN?

... ez holnapi előadásom címe az
SzMT Cutting Edge Konferenciáján!

Alapgondolata a következő:
"Képzett, túltréningezett, gyakorlott, profi vezetőinknek nehéz igazán újat mondani, amire szükségük lenne, az pedig nem adható kívülről:
idő, belső energia és motiváció.
A kapcsolat személyes hogylétük és munkahelyi teljesítőképességük között tisztán kimutatható.
Ezekből a tényekből kiindulva lehetséges-e mégis vezetőink (és munkatársaik) fejlesztő támogatása?"


Természetesen megoldást is kínálunk: ha egyszer nem lelkesít kívülről semmi, akkor belülről kell megújulnunk!
Ez a:

Megújuló Emberi Erőforrások Tréning© - MEET ©

 
Találkozzunk!
Várunk szeretettel vendégemmel:

Csenterics Zsuzsával!

Időpont: 2013. szeptember 20., 14:30-14:50

Helyszín: Flamenco Hotel, Budapest XI., Tas vezér utca 3-7. (A Feneketlen tónál; Térkép)

- - - - - - -

Az előadás prezi-anyagát a hétvégén teszem föl a blogra, a MEET © jelentős - profi - coaching vonatkozásairól pedig ugyancsak hamarosan írok.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

Rafting, felelősség, hókusz-pókusz

Arra ébredtem...

 ... hajnali ötkor - gondolom, a tegnapi vizsgálódás folytatásaként -, hogy de tényleg: mit is akarok én, ugyan, ki a csudát érdekelne a coaching?
(Tegnap ez így hangzott: "honnan veszem én, hogy az általam kezdeményezett beszélgetés bárkinek is öröm lesz majd?")
 
 

Nézzük: kit érdekelhet?

A.) A coach-okat. Figyuzz! Na, figyelj, lécci-lécci-lécci, egy pillanatra! Igen, Te, Te, Coach Kollégám! Téged érdekel? Nem. Elvileg talán igen, de annyi coaching vonatkozású írás, tananyag, ezer ajkon, ezer nyelven... Most még egy ilyen izé, kinek van erre ideje... Satöbbi.
De azért ez mégiscsak más, nem? Tévednék? Bizonytalan vagyok?

B.) A Klienseket. Igen, ez már talán inkább. Azokat biztos, akik már próbálták vagy tervezik vagy most is résztvevői coaching folyamatnak. Akinek már van tapasztalata, annak már van mondandója. Véleménye, mondjuk, annak is van, aki még csak hallott róla. Végül is igaz: minden ember ért a focihoz, a pszichológiához - és a coachinghoz /bár ez inkább a D.) csoporthoz illeszthető kijelentés/.
Most kezdtünk egy folyamatot egy férfival, nagy multi nagy embere, az első ülés során és nyomán annyira fellelkesült, hogy a következő találkozóval nem is akart szeptemberig várni - augusztusban szabadságra megyek -, időpontot egyeztettünk 12 nappal az első ülés utánra. Mondjuk, tényleg indokolt volt, már csak addig üsd a vasat, amíg meleg alapon is, pörög is a szervezet, ezzel együtt tényleg látszik, hogy benne van a folyamatban, belülről motivált, a téma izgalmas, öröm vele a munka. Na, ő biztos érdeklődő. Ez eddig akkor egy. De lehet ilyen más is, nem? (Úgy érzem, kezdek bizakodni.)

C.) Határterületieket, a témához közelebbről vagy távolabbról kapcsolódó véleménnyel-rendelkezőket. Háeresek, menedzserek, vezetők és líderek, bizonytalankodók, ellenzők, most lehet egy vezető a saját beosztottjának coach-a vagy nem, lelkes rajongók, térítők!, tudós hozzáállással közeledők, elméleti szakemberek, TÁBOROK ÉS ELLENTÁBOROK KÉPVISELŐI (pszichológia vagy nem pszichológia, terápia vagy nem terápia, igen, de akkor hol a határ, stb., stb.
Hoo...

...ooó! Hát van itt ember!

Köszöntelek Benneteket Mind, akik eljöttetek! És akkor még nem beszéltünk róluk:

D.) Kívülállókat, a témában elvileg nemigen érdekelt véleménnyel-rendelkezőket. Általánosan érdeklődők, nyitottan tájékozódók, valamint epésen haragvó előítéletesek, sértettek.
Egyszer, még kilencvenvalahányban Ausztriában tartottam tréninget egy Möll folyó parti kis épületben. Lent étkező, raftingos-kanyoningos kellékek, fönt esti-kocsma tere, itt voltak az in-door szakaszok. Volt flip-chart, minden, ami kell. A papírra felkerült néhány szó, amit a Hewlett Packard akkori felsővezetése adott pillanatban fontosnak tartott megfogalmazni. Nagyjából ilyesmik:

• információáramlás,
• egységes vezetés,
• közös nyelv,
• nyílt és őszinte kommunikáció,
• tiszta keretek, következmények,
• felelősségvállalás.

Mondani sem kell, hogy akkor és ott, abban a helyzetben, a vezetőség számára és az adott folyamatban mindennek jelentése és jelentősége volt. Kábé ezek voltak tehát, szűk egy oldal, alul még maradt egy kis hely.
Mire följöttünk ebédszünetről, azon a kis helyen nagyjából ez állt: hókuszpókusz, semmitmondó általánosságok, hazugság az egész, semmitérő okoskodás, üres locsogás. Egy kedves, nyilván raftingra, kanyoningra érkezett honfitársunk ebédidőben valahogy feltévedhetett, és látván a szörnyű és gyűlöletes tréning-környezetet, e szavakkal fejezte ki mélységes utálatát és indulatát a műfaj iránt.
Kedves, egykori, Névtelen vélemény-nyilvánító és minden hasonló gondolkodású társunk: mit gondoltok most a dologról, hogy látjátok a Coaching jelenét és jövőjét? Véleményetek, még ítélet alakban is, meglehet, hozzásegít minket önismeretünk továbbfejlődéséhez, módszereink újragondolásához, biztosnak hitt elveink, eljárásaink felülvizsgálatához, satöbbi.

Na, ezt kiírtam magamból: megváltozott hajnali ötkor észlelt bizonytalanságom. Még, hogy kit érdekelhet a coaching?... Ugyan már. Hát bárkit! Azaz, nagyjából, mindenkit.
Mondjuk, azt is látom, nem csak kócsing lesz ez itt. De erről majd később.

Következésképp: én csak ülök és mesélek és várok.
Írok, csupa izgalmas dolgot (meg érdeklődésre számot tartó unalmasakat is; érdekel pl. valakit a statisztika? Mert van az is. Kócsing hatékonyságmérés? Hm? Nyam-nyam.).
Lényeg, hogy mindig a magam örömére.
Hallám, az örömnek mekkora a vonzása.




(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)