Most nyomtattam ki neki az első tanulnivalót, növények neve magyarul és latinul, rendszertani elhelyezkedése, színes képekkel, gyönyörű, irigykedem.
Ő meg azt találja mondani, jó ez, csak majd mit kezd azzal, hogy ő kertészmérnök lett.
Nincs fölösleges tudás, mondom atyai bölcsességgel.
Ja, mondja ő.
Fordítva is igaz: mit lehet kezdeni bármivel is, ha így állok hozzá.
Azután ott van ez: bízz a folyamatban. Hogy majd kialakul közben. Nem lehet előre tudni, de ha hagyod, a sors az úton megmutatja az állomásokat, kialakítja az elágazásokat, majd közben feltárul, mire jó neked ez vagy az.
De minden út visz valahova, és igazából egyikről sem tudhatod előre, hova. Hogy' is láthatnád az elején vagy akár közben?Nincs biztonság, sem bizonyosság. Jelen van. Bizalom nélkül egyet se lépj.
Ezeket persze már nem mondom neki (még nekem is sok...).
Aztán, magamban, végiggondoltam, tényleg, mit kezdek én most azzal, amit tanultam, mit használok a régi iskolákból? Közvetlenül gyakorlatilag semmit, pláne, ha az orvosira gondolok.
Anatómia. Mit tudok én már az izmok tapadási helyeiről, hol vannak a latin nevek, kifejezések? Az agy területeiről, hol helyezkedik el a hipotalamusz, mit is csinál a nucleus ruber, hogyan és mivégre kapcsolja össze a két agyféltekét a a corpus callosum, mi a szerepe az amygdalának? Idegrost-lefutások, ingerület-átviteli pontok, anyagok, gerincvelői ideg-kilépési pontok, beidegzések?
És ha ezek hirtelen eszembe jutnak is - mit használok én mindebből? Semmit.
De ez mégsem igaz. Az anatómiával nagyon megszenvedtem, a szigorlatra készülve egy dioptriát romlott a látásom, de a végére összeállt. Csodálatos élmény volt. Értettem, követni tudtam mindent, mikor, mi, miért történik és hogyan, mi és miként közvetíti, mi, mivel, miképpen áll összefüggésben, értettem és láttam a biokémiai hátteret, kiegészült mindez az élettannal, a működésekkel, és így tovább.
Hatalmas, értelmes, nagyszerű rendszer bontakozott ki előttem, jó volt látni a távoli kapcsolatokat, az apró dolgok jelentőségét - egy kis nyomelem fontosságát - az anyagcserében, ahogyan részecskékből, atomokból, molekulákból összeáll valami elképesztő, hihetetlen, szép és működő egész! Szerkezet és mozgás, csont, hús és érzelmek, tényleg hihetetlen.
Most meg sem orvos nem vagyok, sebész vagy belgyógyász, anatómus, tudós sem vagyok. Tanácsadó, kócs vagyok.
És az az igazság, hogy bizonyos értelemben minden tudásom az anatómián, pontosabban az abban és kapcsolt területek észlelésében megtapasztalt rendszerélményen nyugszik!
Méghogy nem használom. Dehogyisnem!
Rendszerszemlélet. Ha nyújtott lábbal érkezel egy ugrásból, megfájdul a fejed. Lúdtalp miatt görcsös a nyakizmod. Ha hosszan-tartóan rossz a hangulatod, "depis" vagy, könnyebben kapsz influenzát vagy súlyosabb betegséget. Egy lyukas fog szívbetegséghez vezethet. Egy bokaficam évek múltán gerincferdülést eredményez.
Csupa távoli összefüggés.
Ha ez változik, az is változni fog, akkor is, ha nagyon messze van. Lehet, hogy nem azonnal, de nincs változás önmagában. Minden változás változások rendszere is egyben. Tiszta ökológiai szemlélet.
Ez a szervezetfejlesztés alapja.
És a pszichiátria? Azt is használom. Akkor is, ha nem egy-az-egyben.
Személyiség-fejlődési modell a vállalati életciklusokban a változás- és válságmenedzsment témakörében. A gestalt egyik szervezetfejlesztési fogalma a neurotikus szervezet - kidolgozott tünettannal természetesen.
A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF), ahová változás- és válság-menedzsment szakirányra járok, egyik alapélményem, hogy folyvást a szervezeti betegségekről esik szó, az orvosi, gyógyítási metafora használata teljességgel bevett szokás.
A vállalatnak és az embernek is szervezete van. Angolban is: organisation.
"Szervezeti egészség" - közismert, használt fogalom. Szervezeti frusztráció - úgyszintén.
Szóval: gyógyítás, rendszerszemlélet, fejlődési modellek, pláne: típusok (pl. MBTI), csoportszerepek, dinamika, ellenállások, satöbbi-satöbbi - mindent használok, amiről azt gondolhatnám, hogy haszontalan volt, de nem gondolom, mert tudom, hogy közvetlenül vagy közvetve minden jelen van a munkámban abból, amit valaha megtanultam!
Nincs haszontalan tudás.
És ha növényrendszertant tanultam volna, mielőtt coach-csá faragott, csiszol az élet, akkor valószínűleg az segített volna ahhoz, hogy a rendszerszemléletem kialakuljon.
Fiak, leányok, hajrá, előre! Minden használható lesz, amit megtanulok, bárhová is visz az utatok!
Piff neki. Ezzel a nagy lélekzettel erre a közhelyre jutottam... Micsináljak most már? Ez van, és igaz.
Amúgy is: a közhelyek igazságok, amelyekből valahogy kiszállt a lélek. De a megélt igazságokba visszatér a lélek, újra lelkesülnek és lelkesítenek. Úgyhogy ezt a bejegyzést most nem törlöm mégsem. Marad.
[A tyúk hasznot hajt - ez valami általános iskolai olvasókönyv példamondata; Pkó barátom egyik kedvenc idézete. Én is szeretem.]
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése