Stand-by? Go on, Coach 'n MEET!

(Na,írtam Karácsony előtt, volt a nagy fogadalmam, hogy így, meg úgy, a MEET dolgát majd hogyan folytatom, míg aztán a Karácsony beelőzött. Alázat mindenekelőtt, tettem hozzá, engedek a nyomásnak, MEET-ügyben meg majd később találkozunk... Most van a később, még ha akkor nem is láttam.)
 

Vége a Karácsony idejének bőven, Farsang van!
A karácsonyi bejegyzést töröltem, mert így van rendjén.

Vissza a proficoachinghoz!

Két - pontosabban három - dolog fog történni hamarosan.
1. Ez a blog megy tovább a coaching ügyeivel, van több fejlemény, és még régi terveket is szándékozom továbbvinni, illetve megkezdett fonalakat újra felvenni.
2. A MEET szövegeit innen leveszem, és átteszem egy új blogra, amelyen
3. az új dolgok mellett meghirdetem az első nyitott Megújuló Emberi Erőforrás Tréninget!

Nézz vissza: egy héten belül megírom a részleteket! Let's MEET ©!

VÉGRE ITT A MEET © !!!

Elkészült a film!

Tulajdonképpen mentegetőzhetnék, hogy nem vagyok technikai zseni, küzdök a bitekkel, tanulom a Youtube-ot, stb., és én csak egy egyszerű tanácsadó vagyok, coach meg hasonlók, de az igazság az, hogy egész elégedett vagyok a teljesítményemmel!

 Bevezetőként hadd osztok meg itt két axiómát a MEET ©-re vonatkozóan!

1.) A MEET © nem csak és nem első sorban emberi, hanem és egyenrangúan gazdasági kérdés.
2.) A MEET © nem csak és nem első sorban stressz-oldó, hanem változatos emberi erőforrás kompetencia-fejlesztő módszer.

(A filmben nem szólunk a PRESENTEEISM fogalmáról. Itt jelzem, hogy ez az ABSENTEEISM mellett alapvető - sőt még nagyobb - jelentőségű. A prezenteeism-ről az előadásban mégsem szólunk, mivel az absenteeism tulajdonképpen tartalmazza a presenteeism meghatározását. A presenteeism leválasztása azonban mégis olyan fontos, hogy erről nemsokára írok.)

Köszönöm mindenki türelmét, visszamenőleg és előre is (20 perc a film...)!

(Ájosok, figyelem! iPhonon, iPadon a Youtube nem jelenik meg! De a link működik! Kattintsatok az alábbi színes szójátékra, úgy talán sikerül!)

Let's MEET!

 

 

Az előadás kép-anyagát külön is feltöltöm, ahogy tudom!

- - - - - - -

Elégedetlen vagyok a film környezetével, nem boldogulok a Csatornámmal, stb. nagyon megköszönöm, ha valaki segít nekem ezekben! Köszönöm előre is, üdv!

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.

Személyes, csak a számomra látható üzenetet a lap alján található űrlap segítéségével küldhetsz.)

A szervezeti bölcsesség gyümölcse

Kedves Olvasóim,
A Cutting Edge konferencián csak az akadályozott meg Gelei András előadásának meghallgatásában, hogy éppen egyidőben "léptünk föl" a seregszemlén.
Pedig András nagyon is idevágó, "mítes" témában utazik szintén - előadását a programfüzet így harangozta be:

> Az OD egyedi lehetősége: a szervezeti bölcsesség kibontakoztatása -
A „bölcsesség” nehezen definiálható, szervezeti, vezetési, szervezetfejlesztési értelemben
különösképp, de mindannyian megérezzük, ha a közelébe kerülünk. A legtöbb szervezetben ma alig van jelen a bölcsesség, még szavak szintjén is más a mérvadó – pl. gyorsaság, pörgés, hatékonyság, az igények rugalmas kielégítése mindenek felett (s ezek hátterében az irányíthatóság, a bebiztosított kontroll, a megfelelni akarás átható vágya, az elbukás elemi félelme). Hiszem, hogy mostani, új korszakunkban is eljön a „józan ész” időszaka, s vele együtt a szervezeti-vezetői letisztultság és leegyszerűsödés igénye, az önreflexió, alázat és az érzelmi megtartó-képesség alapkívánalma, a belső erő és a „beledőlni merés” értéke. Szerintem egy egyszerre gyakorlati és elméleti, egyszerre aktív és kontemplatív alapállás képviselete a feladatunk, mert ezen „régi-új” elvek jelentik az OD igazi lehetőségét és esélyét; – de ehhez nekünk is változnunk kell. <


Ma pedig Gelei András ezzel a jó hírrel szolgált:

"Idén is örömmel osztom meg Veletek, hogy a Financial Times legújabb rangsorában mesterszakunk (Budapesti Corvinus Egyetem / Vezetés és szervezés mesterszak) ismét benne van világ legjobbjai között, 68. helyezéssel.

A legjobb 70 képzést tartalmazó lista ez.

A táblázatból az is látható, hogy az ár/érték arányt tekintve 33-ak vagyunk a világon.

Külön öröm, hogy Szervezeti magatartás képzésünk (ezek mi vagyunk!) a végzett hallgatók értékelése alapján az összes intézmény között a 7. helyet szerezte meg!

A teljes hír itt olvasható.

Kérem, örüljetek együtt velünk - és ha érdekelheti őket, továbbítsátok barátaitoknak, kollégáitoknak, partnereiteknek is a jó hírt!"

Kedves András, szívből gratulálok, együtt örülök és remélem, mihamarabb tudunk személyesen is találkozni és beszélgetni nagy bölcsen, ahogy tervezzük már egy ideje.
Talán leginkább magamat bátorítom, mikor jelzem: egy követ fújunk!
Salve!



(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

VAN-E ÉLET A TRÉNINGEK UTÁN?

... ez holnapi előadásom címe az
SzMT Cutting Edge Konferenciáján!

Alapgondolata a következő:
"Képzett, túltréningezett, gyakorlott, profi vezetőinknek nehéz igazán újat mondani, amire szükségük lenne, az pedig nem adható kívülről:
idő, belső energia és motiváció.
A kapcsolat személyes hogylétük és munkahelyi teljesítőképességük között tisztán kimutatható.
Ezekből a tényekből kiindulva lehetséges-e mégis vezetőink (és munkatársaik) fejlesztő támogatása?"


Természetesen megoldást is kínálunk: ha egyszer nem lelkesít kívülről semmi, akkor belülről kell megújulnunk!
Ez a:

Megújuló Emberi Erőforrások Tréning© - MEET ©

 
Találkozzunk!
Várunk szeretettel vendégemmel:

Csenterics Zsuzsával!

Időpont: 2013. szeptember 20., 14:30-14:50

Helyszín: Flamenco Hotel, Budapest XI., Tas vezér utca 3-7. (A Feneketlen tónál; Térkép)

- - - - - - -

Az előadás prezi-anyagát a hétvégén teszem föl a blogra, a MEET © jelentős - profi - coaching vonatkozásairól pedig ugyancsak hamarosan írok.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

JÖN! Rugalmasság, rögtönzés, improvizáció

Kedves Látogatóim, két nap pihenőt be kell iktassak (az egyik már el is telt), egyéb munka hív el a blogtól.
Reményeim szerint szerdán megjelenik az improvizáció-bejegyzés.
Legyetek türelemmel, és akkor addig is hallgassátok ezt a türelemről és az időről (vajon hogy' függ össze rugalmasság és türelem?),

ezt pedig - egy energikusabb keretben - mint a páros, kapcsolati improvizáció szép példáját - Chaplin mellett egy másik druszámtól - Binder Károlytól és Pozsár Mátétól (ki mit gondol, mi ez: coaching, szupervízió, tréning, esetmegbeszélés, beszélgetés, szakmai vita, páros meditáció, rögtönzések színháza /dráma/ vagy egyéb?).

Akkor szerdán, estefelé!
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

A víz azért inkább mégiscsak nedves

Ez most se nem a kötelességem, sem nem a tervem, ma reggel azonban végre fel tudtam kelni időben, és meditáltam.
Az ember - vagyis én - nem azért meditál, hogy valamire rájöjjön, melléktermékként mégis nagyon sok mindenre rájövök az elcsöndesülés felé vezető úton (lehet mondani: addig is, míg elcsöndesülök).
Most az világosodott meg többek között, mi a féjszbúk, legalábbis én hogy' vagyok vele.

1. szeretünk vagy szeretnénk levelet kapni. A FB egy hatalmas, igen szeldelt, irdalt, kacskaringós vonalakkal formált asztal, amin az embernek van egy körülbelüli helye, ahová mások a neki szánt leveleket le-lepotyogtatják. Írnak nekem levelet, és potty, az én kis területemre. Én meg, ha levelet akarok kapni, akárhol is vagyok, onnan odamegyek az asztalhoz, megkeresem a levelem, megnézem, ki és mit írt. (Aztán vannak még olyan levelek is, amiket mindenkinek dobnak, meg olyanok, amiket ugyan csak egy vagy néhány embernek, mégis többen olvassák.)
Tehát: nem a levél jön az én házamba, nem a postás hozza, hanem, ha levelet akarok kapni, én megyek valahová, ahová a levelet nekem küldték.
Postafiók, mondjuk.

2. Rövidek a levelek. Vicces, poénos, tréfás, sűrített, gyors, frappáns, stb., odavetett gyors-levelek, elejtett félmondatok. Figyu, muti, tök jó, köszi, lécci, azta, ne má. Inkább mutatok valamit valahonnan, mint írnék én valamit Neked. Pörög, forog, változik, színes, kavalkád, kaleidoszkóp, tiszta izgalmas, én is felveszem az ütemet (talán pontosabb, ha azt mondom, igyekszem). Mi hiányzik mégis?
A személyesség, mondjuk.

3. Persze, hogy. Hiszen ez egy közösségi hálózat, a hálózatok minden jellegzetességével.
Igen, munkaként mi is csináljuk, ha nem is ilyen nagyban, szociometriát készítünk egy szervezeti csoportról, felvázoljuk a kapcsolati térképet, összehasonlítjuk a hivatalos hierarchikus viszonyokkal, és kezdődhet a szervezetfejlesztés.
Igen, ez utóbbi azonban valamilyen céllal létrejött szervezet rendszerében történik, ahol működést javítunk, hatékonyságot vizsgálunk és növelünk, stb.
A FB viszont elvileg spontán és/vagy érzelmi alapú emberi kapcsolatok tere volna.
És tényleg csak ehhez képest ad hiányérzetet, hogy ott a terjedelmi, tartalmi, érzelmi öncenzúra, az óvatosság, a félsz - kacagós, vidám, nevetős - esetleg műsírós - álarcokkal tarka farsangi sokadalomban.

Olyan asztal, amin nem ételek vannak, csak receptek, esetleg itt só, ott fehérje, amott szén, c-vitamin, az ételek alapanyagainak molekuláit ábrázoló kémiai képletek.

Mondjuk, mintha vízmolekulákat kapnék a kezembe, tapogatnám, ahá, mondanám, víz, és közben
nem érezném, hogy nedves.
Nem anyag, csak szerkezet.


Azért a FB is jó, használom is, kapcsolattartásra óriási, elmélyülésre kevéssé. Így aztán többet időzöm a naplómnál.
Mondjuk, ahelyett, hogy keresgélem a levélkéimet a hatalmas asztalon, a figyelmem persze 1000 felé, inkább ülök a blogomon, mint egy személyre szabott, jó kis házban, az asztalon finomságok, várom a postást személyes levelekkel, meg várt és váratlan betoppanókat, akikkel lehet egy jót beszélgetni.

Vendégváró és vendéglátó lelkesültséggel vagyok a világban (és azért a levélkéknek is nagyon tudok örülni...).
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

Én Istenem, Jóistenem...

Ez nem Aszófő, de majdnem

Hú, ez aztán csúszós nap volt!
Tegnap késő éjjel értem vissza Aszófőről Budára, még elvánszorogtam az éjjel-nappaliba, ittam egy jó hideg Staroprament, aztán eldőltem, mint egy zsák.
Reggel lenyomtam az ébresztőt, engem meg azonmód újra el is nyomott az álom, épp, hogy (f)elkészültem a 9-es coachingra.
Nem tudom, attól-e, hogy - miután elaludtam - nem került sor szokásos reggeli meditációmra, mindenesetre az egész napom szétesett.
A kilences kócsing kereteit képtelen voltam tartani, jó fél órát csúsztunk, igaz, meditálni tanítottam Kliensemet, végül is belefért, hogy "műsoridőn kívül" (ez a meditáció vezetőknek külön idevágó téma, lesz még róla szó, sok is, mert nagyon fontos); másrészt második Ügyfelem még éjjel sms-ben lemondta a találkozót, keletkezett egy "lyukasórám" (ez úton üdvözlöm Jakab és Kristóf nevű olvasóimat!).

Utána egy újabb counselling következett, ezzel megint csúsztam, már nem olyan sokat, de a halálom, mikor keret-problémáim támadnak.
Aztán egy találkozó egy régi barát-ügyféllel, csőd, tönkrement az ember, ház is oda, rettenet, itt is csúsztam, és ez ment egész nap.

Síkos nap volt a mai. De végül mégis, ez is jó lett!!!
Már a következő bejegyzésre készülve elég sok zenét hallgattam, aztán a Mohában ittam egy Unikumot, utána meg már itt egy sört. A zongorista épp abbahagyta, és én  rákéredzkedtem a zongoraszékre, játszottam egy kicsit. Jó is volt, rossz is. Jó, mert jó, rossz, mert olyanok voltak ennyi kihagyás után az ujjaim, mint az aprófa. Mindegy.

Aztán láttam, mennyien látogattak megint a blogra, és, íme, itt az első Rendszeres olvasó Tag is.

Szia, Misiiiii! De jó látni Téged, még ha ilyen kicsiben is :-)

(Misivel még a - leánykori nevén - Westelnél dolgoztunk együtt és barátkoztunk össze.) Érdekes, most, ahogy felbukkanásod nyomán felbukkannak az emlékek, úgy rémlik, ennyi év távolából a Westel némely vonatkozásban kicsit olyan, mint a katonaság volt. Mit gondolsz?

- - - - - -

Holnapra van egy kötelességem és egy tervem.
Előbbi, hogy elmagyarázzam, mivégre a síelős kép a mai TITOK-bejegyzésben.
Utóbbi a zenéléssel van kapcsolatban, e vonatkozásban (is) mondható, hogy a mai napom kerek.
Annyit már most is mondhatok: a síelés és a zongorázás (tágabban: a zene) összefügg.

Most pedig megyek aludni, mert:

... lecsukódik már a szemem...
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

L PK K, a napút-blogger

Na, én aztán várhatok, hogy bárki hozzászóljon itt a blogomhoz, ha csak kifejezetten meg nem kérem Attilát vagy Évát, hogy ugyan, teszteljék már a rendszert. És akkor persze meg is köszönöm, hogy megjegyzést tettek, ez viszont már egy másik történet, nem örömbeszélgetés.
Na, de honnan veszem én, hogy az általam kezdeményezett beszélgetés bárkinek is öröm lesz majd?
Más a coaching: ott engem kérnek föl, hogy beszélgessünk, és én - coachként - arról kezeskedem, hogy öröm lesz az együttműködés - vagyis mi történik? Dol-go-zom. De én itt nem dolgozni akarok, hanem beszélgetni. Lazán, könnyedén.
Viszont kivel? (Persze bárkivel, ezért is engedélyeztem a szerkesztőfelületen, hogy bejelentkezés nélkül, akár névtelenül is hozzászólhass, ha akarsz. Azért, kérlek, ha megjegyzést fűzöl, mégis inkább jelentkezz be, úgy az igazi.. Hadd lássuk egymás arcát, mint a kócsingban, nem, mint a pszichoanalízisben... Amíg meg nem gondolom magam...) Szóval, kivel? A Kollégámmal? A nővéremmel? Hát, ez hülyeség, kérem. Velük beszélgetek amúgy is. Noooormális?!
Ezért én, Ludvigh PK Károly, azaz Ludvigh Profi Kócs (és Nem Kós, az más, ő építész, mint a nővérem, csak már nem él, mint a nővérem /hú, ez megy morbidba, abbahagyom/) Károly, aki vagyok, a következőket határozom el.

1. Innentől hagyok mindenféle tematika-központúságot, és azt írom, ami kikívánkozik belőlem.
2. Nem azért írok, hogy bárki hozzászóljon, hanem csak a magam örömére - mint Barna barátom van a vicceivel (ezt a másik blogomon írom meg, itt: /helyben/ fut-turista). Ebből máris következik:
3. Felújítom a fut-turista blogomat, amit jó pár éve indítottam, aztán el is veszítettem szem elől, de most újra megtaláltam (már be is tettem ide jobbra, állandó linknek).
4. Ezt a blogot, a ProfiCoachingot - esetleg, de ez még nem biztos - felújítom, mert nem tetszik feltétel nélkül; - talán átteszem egy másik sablonba. Viszont alighanem
5. indítok még egy blogot, annak meg az lesz a neve, hogy Örök jelen (majd a névben: orokjelen. A háló elsilányítja a magánhangzóinkat, ezt nem nagyon szeretem). Majd később - még nem tudom, melyik blogomon - elmondom, miért.
6. Ezzel lesz már három blogom, zsugázok majd velük, esetleg felveszek melléjük még pár lapot, lesz egy pakli blogom, és nagy blogger leszek, lehet, ebből fogok élni. Én leszek a világ legnagyob napút-bloggere!

És ez így is lesz! Honnan tudom? Onnan, hogy ebben a pillanatban, itt, ahol írom ezt a bejegyzést, a terasz előtt, a földön egy óriási árnyék suhant el némán és lenyűgözően. A fejem fölött egy hatalmas ölyv kering. Alulról a szárny-rajzolata ráadásul igen hasonlít a karvalyéhoz.
És én ezt jó jelnek veszem, amiért is - aki bújt, bújt, aki nem, nem - megyek.











(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)