TEAM-COACHING - AL Szimpózium

"A Szimpózium célja, hogy
rendszeresen találkozzunk, tapasztalatot cseréljünk, egymástól szakmai támogatást kapjunk, hogy a magyarországi Action Learning szakmai közösség egyre erőteljesebb legyen."

ACTION LEARNING SZIMPÓZIUM

 2014. március 12. (szerda) 18:00 - 20:00

A Szimpózium címe: 

A felelősség terhétől a vezetés szabadságába:

egy középvezető tanácstalansága a szervezet működésének „finomhangolása” időszakában

Mottó: "Egyedül nem megy…"

Előadó: dr. Ludvigh Károly – coach, tanácsadó, AL Team Coach, STRATEGO

Vendég: Berta Márton, régióközpont vezető, E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati ZRt., Kaposvári Régióközpont

2012. novemberében zajlott le az az Action Learning találkozó, melynek nyomán a címben megfogalmazott átalakulás létrejött. Ebből az alapállásból indult a folyamat: „Én vagyok a vezető, én vagyok a felelős, nekem kell mindent megoldani.” Majd jöttek a kérdések: 

• "Feladható-e ez a felelősségi hídfőállás, meg lehet-e válni ettől a márvány-királyságtól?" 
• "Ha igen, mi gátol meg mégis a lehetőség felismerésében?" 
• "Mi kell ahhoz, hogy a felismerést változás kövesse?"
•  "Hogyan találom meg az örömöt a vezetésben, ami az egyedüli felelős pozíciójából elképzelhetetlen?"

Az alapélményről, az érzésekről, az azóta tartó töretlen folyamatról, az eredményekről és az átadható tapasztalatokról beszélget Berta Mártonnal dr. Ludvigh Károly.

Helyszín:  Kaptár, 1065 Budapest, Révay köz 4.

Kérlek benneteket, hogy részvételi szándékotokat jelezzétek e-mailben március 1-ig itt, jobb oldalt Személyes üzenetben vagy a ludvigh.karoly@stratego.hu e-mail-címen. Köszönöm!

Várunk Benneteket sok szeretettel március 12-én, szerdán este 6-kor:

Tünde, a Szimpózium házigazdája és Karcsi

Az integrált coach

A tegnapi bejegyzésben részletezett integrált coaching témához hozzátartozik a következő pontosítás, avagy a következők hangsúlyozása.
A tudás - bármilyen nagy, sok, mély, széleskörű - önmagában még nem biztosítja a rugalmasságot!

Valójában

NEM A COACHINGOT, NEM A COACHING MÓDSZERTANOKAT ÉS MEGKÖZELÍTÉSEKET KELL INTEGRÁLNI,

hanem a coach kell, hogy integrálja önmagát, önmagában a bizalom két forrását!

Az integratív coach-képzések alapkoncepciója és léte minden bizonnyal a fenti tétel sejtésén nyugszik: "A képzés célja, hogy olyan szakemberek képzését alapozza meg, akik többféle coaching módszertan elméletét és gyakorlatát integrálva képesek az intervencióra" - mondja az egyik ilyen képzés beharangozó szövege.

Ebben is nyomon követhető, hogy itt a tudások integrációját ígérik (ami máskülönben nagyszerű!) - de ezzel még a tudás-alapú (ön-) bizalom szintjén vagyunk csak.
Erről a hirdetés további szövege is egyértelműen értesít: "A haladó képzésben résztvevők elmélyítik elméleti és gyakorlati coaching ismereteiket, és a képzés elvégzésével képessé válnak önállóan coaching folyamatokat levezetni és magabiztosan [a kiemelés tőlem származik - L.K.] kezelni a leggyakoribb coaching kihívásokat".
Tehát még egyszer: az integráció a módszertanok, technikák, azaz a tudás szintjén történik, de nem számol a magabiztosság (mint a bizalom magatartás-szintű megnyilvánulása) élet-történeti forrásával.
Márpedig a "bízz a folyamatban!" (trust the process!), "higgy a Kliensedben", bízz az ő alkalmasságában, fejlődni tudásában, stb., kócsingos, fejlesztői "jelmondatai" éppen ebből az "ős-bizalom"-forrásból táplálkoznak!
A Coach e szintű bizalma teszi lehetővé és engedi meg a Kliensnek, hogy "ő csinálja meg önmagát", a Coach e forrásból táplálkozó magabiztossága tudja alázattal elengedni a segítő szerepkör hatalmi elemét, a nélkülözhetetlenséget a Coachee-val való viszonyban.

A szokásos integratív coach-képzések valójában coaching módszertanok integrációját ígérik és jó esetben adják is. Ez - az amúgy szükséges és hasznos! szakasz - azonban még csak a leendő profi coach tudás-oldali, külső ismereti fejlesztését biztosítja.
A másik oldal, az élettörténeti bizalom megtalálása vagy helyreállítása és fejlesztése viszont már nem külső, hanem belső, azaz ön-ismereti kérdés.
A két oldal integrációja révén jön létre az Integrált Coach, aki megszerzett ismereteit meglévő belső bizalomból szerveződő rugalmassággal tudja alkalmazni az adódó helyzetnek megfelelően, ahogy azt a TITOK  2. pontja kiemeli.

1. a rugalmasság: alkalmazkodás törés nélkül
2. akkor vagy rugalmas, ha arra reagálsz, ami van
3. akkor tudsz rugalmas lenni, ha van miből annak lenned

Ezért az én olvasatomban és ajánlásomban az Integrált Coach Képzés egy alapvetően önismereti folyamat támogatása, amely a meglévő tudást szükséges minimumként értelmezve a tudás-alapú és az élettörténeti bizalom integrációját tűzi ki célul.

Az integrált coach maga a rugalmas ProfiCoach, akinek nem jelent sem nehézséget, sem félelmet a az improvizáció, amelyben

• veszély helyett erőt lát,
• szabálytalanság helyett lehetőséget,
• kiszámíthatatlanság helyett ajándékot

(ami nem jelenti azt, hogy ne tudna kezelni adott esetben veszély-helyzetet, szabálytalanságot, vagy ne volna helyén a szíve valamilyen kiszámíthatatlannak tűnő helyzetben).


(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

A TITOK leleplezése 3 pontban

MITŐL PROFI EGY COACHING? - kérdeztem első blogbejegyzésemben, és azt válaszoltam rá, hogy "egyszerűen" a rugalmasságtól. Profi coaching? - RUGALMASSÁG.
Ezt írtam.
Ezen felül kíváncsiságomat fejeztem ki a Te válaszoddal kapcsolatban, kedves Olvasó, továbbá jeleztem: az a tervem, hogy ezen a Blogon lassan kifejtem, mit is értek RUGALMASSÁG alatt, és miért írtam idézőjelben az "egyszerűen" szót.

Attila barátom és munkatársam hozzászólt (egyenlőre név nélkül, mert a bejelentkezés még nem egyszerű, dolgozunk az ügyön; de tudom, hogy ő volt, köszi, Attila), eképp:

"A rugalmasság szót ebben az esetben én szívesen kiegészíteném a kreativitással és az ismételhetőséggel, illetve azzal, hogy tudom, mikor, mit és miért csinálok a coaching során. Ettől lesz valami professzionális"

Nagyszerű, akkor most jöjjön a leleplezés, mit is értek azon, hogy a RUGALMASSÁG-tól profi a coaching.

A TITOK pedig ez:

1. a rugalmasság: alkalmazkodás törés nélkül (ezt a meghatározást nagy örömömre ma találtam a hálón - jobb, mint az enyém volt...)
2. akkor vagy rugalmas, ha arra reagálsz, ami van
3. akkor tudsz rugalmas lenni, ha van miből annak lenned

Ebből a három pontból még nagyon sok minden következik.
Ezért is van az "egyszerűen" idézőjelben.
Hiszen, ha mindezt kibontjuk, szövevényes rendszerhez jutunk. Te jó ég, három vaskos kötet!

- - - - -

Csak ízelítőül itt van mindjárt Attila a kreativitással. Beleillik a rugalmasságba? Bele - a kreativitás olykor egyenesen maga a rugalmasság, hiszen: alkalmazkodás törés nélkül.

És most VIVA! VITA következik (vagy csak tisztázás? - nem baj, az is jó lesz): ismételhető-e a coaching? Igen és nem? Lehet két egyforma coaching? De, mondjuk, tudok ismételni, jó. Az ismételhetőség nem azonos azzal, hogy tudom, mikor, mit és miért csinálok. Ez inkább tudatosság: arra reagálok, ami van.

Abraham Zaleznik (a menedzser vagy líder kérdés "atyja")  szerint "mindegy, hogy' tervezünk, munkánk során úgyis előre nem látott kihívásokkal fogunk szembesülni."

Ettől még tervezni kell (szükséges/érdemes/hasznos/...) (?), de ha a tervhez úgy ragaszkodsz a megvalósítás során, hogy ezzel nem arra reagálsz, ami éppen van, akkor hiába terveztél profin, a megvalósításban mégis elbuktad a profizmust. Valami törik.
 

 Törés nélkül alkalmazkodsz,

vagy rákényszeríted a helyzetre azt, amit tudsz?

Mára gondolatébresztőnek ennyi.

Nem akarok más tollával - billentyűzetével - ékeskedni, ráadásul van még pár jó meghatározás a rugalmasságról itt, a Sulinet honlapján, érdemes rákattanni...

Jó, de hogy' került ide a síelős kép? Gondolhatod, hogy nem véletlenül. Most be kell fejeznem. Legközelebb elmondom.

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)