Az idő pénz

Aprópénzre váltjuk vagy befektetjük?

Mostanában gyakrabban találkozunk azzal a megbízói igénnyel, hogy részleg-, illetve műszak-vezetőket tanítsunk meg "emberibben kommunikálni" az operátori szint dolgozóival.
A fluktuáció csökkenését várják eredményként.

Eközben egyre többet beszélünk a "Coaching kultúra" kialakításáról egy cégnél, ami tulajdonképpen a coaching szemléletű vezetői kultúra még szélesebben értelmezett változata. Ennek célja és működése - egyszerűen fogalmazva - a "minőségi beszélgetések" létrehozása, illetve újraélesztése a vezetői-munkatársi kommunikációban. Ez valóban hathatós eszköz - vagy inkább rendszer - a fluktuáció ellen.
A munkaerő elvándorlásával és a munkahelyek számának növekedésével megnőtt a munkaerő-piaci kereslet, a céges emberi erőforrás-gazdálkodásban pedig érthető módon előtérbe került a munkaerő-megtartás szándéka. Természetesen a pénz is számít, de a fő megtartó erőt statisztikailag mindig az áruhoz kapcsolt szolgáltatások adják. Munkahelyi közegben ez a "munka-áruhoz" kapcsolódó "szolgáltatás" leginkább az emberi kapcsolatok minősége, amit aktívan és tudatosan a vezető lehet képes javítani, illetve magas szinten tartani.

A személyesség - amely tapasztalataink szerint egy időre meglehetősen háttérbe szorult - újra felértékelődött, és a vezetés ettől várja a cégek közötti munkaerő-migráció, azaz a fluktuáció mérséklődését.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, legalábbis az olyan vállalatoknál, ahol a személyesség az eredmény-központú pragmatizmus miatt legalábbis másodlagossá vált. Ezekben az esetekben ugyanis a szervezet-fejlesztési főirány a termelési hatékonyság csúcsra járatása volt: minimális erőforrással maximális teljesítményt elérni. Ez az igyekezet termelékenységi oldalon jobbára meghozta ugyan a várt eredményt, de ennek nagy ára van, amit az érintett szervezetek csak most kezdenek tisztán látni, érezni: az irányítás inkább csak a teljesítmény szempontjából elengedhetetlen kommunikációra szorítkozott, nagyjából elveszett a személyesség (amiben pedig az elvándorlás ellenszerét látják).
A személyességre már NEM MARADT IDŐ.

Ahhoz az "emberibb kommunikációhoz", azokhoz a "minőségi beszélgetésekhez" azonban, amelyektől a megfogyatkozott és kitikkadt állomány fluktuációjának csökkenését várjuk, ÉPPEN ERRE VAN SZÜKSÉG: IDŐRE. A műszakvezetők viszont elsőre nem igen látják, a napi rohanásban hova illeszthetnének be "munkatársi beszélgetéseket", motivációjuk, igényük jelenleg sokkal nagyobb arra, hogy olyan - mindenkire érvényes és hathatós - szabályok legyenek érvényben a termelésben, a cégben, amelyek alkalmazása leegyszerűsíti az ő dolgukat, nem kell bizonytalan emberi megnyilvánulásokkal, érzelmekkel molyolniuk, és amelyek nem fenyegetik őket azzal, hogy amúgy is túlterhelt időgazdálkodásuk végképp kicsúszik az ellenőrzésük alól. Ez a feladat-egyszerűsítő szabály-vágy meg éppen nem a személyességet szolgálja. A túlterhelés természetesen a felsőbb vezetés szintjeire is fölkúszik, jószerivel mindenki időhiányt él meg a maga területén.

Ezzel együtt mégsem nagyon látszik más út, mint a személyesség kultúrájának a rehabilitációja.
Ehhez persze IDŐT KELL TEREMTENI, ami komoly rendszer-szemléletű tervezést, az egész szervezetre kiterjedő változásokat igényel gondolkodásban - agyban - és működésben egyaránt.

Amit egy vállalkozás most erre a célra áldoz, azzal egyrészt törleszti a termelési hatékonyság csúcsra járatásának árát, másrészt megteremti annak lehetőségét, hogy ezt az árat a jövőben ne kelljen még egyszer - vagy akár többször is - megfizetnie.

MITŐL PROFI EGY COACHING?

Szó-kivonat a július 20-i, első bejegyzés óta megfogalmazottakból --

Profi coaching sarokkövek, kulcs-szavak:

• rugalmasság
• keretek
• bizalom, integráltság
• improvizáció

A rugalmasság alapja

• széleskörű tudás (ismeretek és tapasztalat)
• a coach integráltsága - tudásba vetett és élettörténeti bizalom integrációja (pl. trust the process elv elfogadása, félelem és irányzatokhoz való merev elköteleződés hiánya, integrált bizalom adta magabiztosság,  stb.)
• keretek tartása - biztos körvonalak (idő, módszertan, célok) adta biztonság
• improvizáció - az adott keretek között a meglévő, széleskörű tudásból táplálkozó és az integrált bizalomból kiinduló rögtönzés alkotó, félelem-mentes szabadsága, szabad rögtönzés

Kibontás, részletek a bejegyzésekben.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

"A tyúk hasznot hajt"...

Kisebbik fiamat fölvették a kertészetire, tájépítő szakra, juhéj!
Most nyomtattam ki neki az első tanulnivalót, növények neve magyarul és latinul, rendszertani elhelyezkedése, színes képekkel, gyönyörű, irigykedem.
Ő meg azt találja mondani, jó ez, csak majd mit kezd azzal, hogy ő kertészmérnök lett.
Nincs fölösleges tudás, mondom atyai bölcsességgel.
Ja, mondja ő.
Fordítva is igaz: mit lehet kezdeni bármivel is, ha így állok hozzá.
Azután ott van ez: bízz a folyamatban. Hogy majd kialakul közben. Nem lehet előre tudni, de ha hagyod, a sors az úton megmutatja az állomásokat, kialakítja az elágazásokat, majd közben feltárul, mire jó neked ez vagy az.

De minden út visz valahova, és igazából egyikről sem tudhatod előre, hova. Hogy' is láthatnád az elején vagy akár közben?
Nincs biztonság, sem bizonyosság. Jelen van. Bizalom nélkül egyet se lépj.
Ezeket persze már nem mondom neki (még nekem is sok...).

Aztán, magamban, végiggondoltam, tényleg, mit kezdek én most azzal, amit tanultam, mit használok a régi iskolákból? Közvetlenül gyakorlatilag semmit, pláne, ha az orvosira gondolok.
Anatómia. Mit tudok én már az izmok tapadási helyeiről, hol vannak a latin nevek, kifejezések? Az agy területeiről, hol helyezkedik el a hipotalamusz, mit is csinál a nucleus ruber, hogyan és mivégre kapcsolja össze a két agyféltekét a a corpus callosum, mi a szerepe az amygdalának? Idegrost-lefutások, ingerület-átviteli pontok, anyagok, gerincvelői ideg-kilépési pontok, beidegzések?
És ha ezek hirtelen eszembe jutnak is - mit használok én mindebből? Semmit.

De ez mégsem igaz. Az anatómiával nagyon megszenvedtem, a szigorlatra készülve egy dioptriát romlott a látásom, de a végére összeállt. Csodálatos élmény volt. Értettem, követni tudtam mindent, mikor, mi, miért történik és hogyan, mi és miként közvetíti, mi, mivel, miképpen áll összefüggésben, értettem és láttam a biokémiai hátteret, kiegészült mindez az élettannal, a működésekkel, és így tovább.
Hatalmas, értelmes, nagyszerű rendszer bontakozott ki előttem, jó volt látni a távoli kapcsolatokat, az apró dolgok jelentőségét - egy kis nyomelem fontosságát - az anyagcserében, ahogyan részecskékből, atomokból, molekulákból összeáll valami elképesztő, hihetetlen, szép és működő egész! Szerkezet és mozgás, csont, hús és érzelmek, tényleg hihetetlen.
Most meg sem orvos nem vagyok, sebész vagy belgyógyász, anatómus, tudós sem vagyok. Tanácsadó, kócs vagyok.
És az az igazság, hogy bizonyos értelemben minden tudásom az anatómián, pontosabban az abban és kapcsolt területek észlelésében megtapasztalt rendszerélményen nyugszik!
Méghogy nem használom. Dehogyisnem!
Rendszerszemlélet. Ha nyújtott lábbal érkezel egy ugrásból, megfájdul a fejed. Lúdtalp miatt görcsös a nyakizmod. Ha hosszan-tartóan rossz a hangulatod, "depis" vagy, könnyebben kapsz influenzát vagy súlyosabb betegséget. Egy lyukas fog szívbetegséghez vezethet. Egy bokaficam évek múltán gerincferdülést eredményez.
Csupa távoli összefüggés.
Ha ez változik, az is változni fog, akkor is, ha nagyon messze van. Lehet, hogy nem azonnal, de nincs változás önmagában. Minden változás változások rendszere is egyben. Tiszta ökológiai szemlélet.
Ez a szervezetfejlesztés alapja.
És a pszichiátria? Azt is használom. Akkor is, ha nem egy-az-egyben.

Személyiség-fejlődési modell a vállalati életciklusokban a változás- és válságmenedzsment témakörében. 

A gestalt egyik szervezetfejlesztési fogalma a neurotikus szervezet - kidolgozott tünettannal természetesen.


A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF), ahová változás- és válság-menedzsment szakirányra járok, egyik alapélményem, hogy folyvást a szervezeti betegségekről esik szó, az orvosi, gyógyítási metafora használata teljességgel bevett szokás.
A vállalatnak és az embernek is szervezete van. Angolban is: organisation.
"Szervezeti egészség" - közismert, használt fogalom. Szervezeti frusztráció - úgyszintén.

Szóval: gyógyítás, rendszerszemlélet, fejlődési modellek, pláne: típusok (pl. MBTI), csoportszerepek, dinamika, ellenállások, satöbbi-satöbbi - mindent használok, amiről azt gondolhatnám, hogy haszontalan volt, de nem gondolom, mert tudom, hogy közvetlenül vagy közvetve minden jelen van a munkámban abból, amit valaha megtanultam!
Nincs haszontalan tudás.
És ha növényrendszertant tanultam volna, mielőtt coach-csá faragott, csiszol az élet, akkor valószínűleg az segített volna ahhoz, hogy a rendszerszemléletem kialakuljon.

Fiak, leányok, hajrá, előre! Minden használható lesz, amit megtanulok, bárhová is visz az utatok!
Piff neki. Ezzel a nagy lélekzettel erre a közhelyre jutottam... Micsináljak most már? Ez van, és igaz.
Amúgy is: a közhelyek igazságok, amelyekből valahogy kiszállt a lélek. De a megélt igazságokba visszatér a lélek, újra lelkesülnek és lelkesítenek. Úgyhogy ezt a bejegyzést most nem törlöm mégsem. Marad.

[A tyúk hasznot hajt - ez valami általános iskolai olvasókönyv példamondata; Pkó barátom egyik kedvenc idézete. Én is szeretem.]
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

A TITOK leleplezése 3 pontban

MITŐL PROFI EGY COACHING? - kérdeztem első blogbejegyzésemben, és azt válaszoltam rá, hogy "egyszerűen" a rugalmasságtól. Profi coaching? - RUGALMASSÁG.
Ezt írtam.
Ezen felül kíváncsiságomat fejeztem ki a Te válaszoddal kapcsolatban, kedves Olvasó, továbbá jeleztem: az a tervem, hogy ezen a Blogon lassan kifejtem, mit is értek RUGALMASSÁG alatt, és miért írtam idézőjelben az "egyszerűen" szót.

Attila barátom és munkatársam hozzászólt (egyenlőre név nélkül, mert a bejelentkezés még nem egyszerű, dolgozunk az ügyön; de tudom, hogy ő volt, köszi, Attila), eképp:

"A rugalmasság szót ebben az esetben én szívesen kiegészíteném a kreativitással és az ismételhetőséggel, illetve azzal, hogy tudom, mikor, mit és miért csinálok a coaching során. Ettől lesz valami professzionális"

Nagyszerű, akkor most jöjjön a leleplezés, mit is értek azon, hogy a RUGALMASSÁG-tól profi a coaching.

A TITOK pedig ez:

1. a rugalmasság: alkalmazkodás törés nélkül (ezt a meghatározást nagy örömömre ma találtam a hálón - jobb, mint az enyém volt...)
2. akkor vagy rugalmas, ha arra reagálsz, ami van
3. akkor tudsz rugalmas lenni, ha van miből annak lenned

Ebből a három pontból még nagyon sok minden következik.
Ezért is van az "egyszerűen" idézőjelben.
Hiszen, ha mindezt kibontjuk, szövevényes rendszerhez jutunk. Te jó ég, három vaskos kötet!

- - - - -

Csak ízelítőül itt van mindjárt Attila a kreativitással. Beleillik a rugalmasságba? Bele - a kreativitás olykor egyenesen maga a rugalmasság, hiszen: alkalmazkodás törés nélkül.

És most VIVA! VITA következik (vagy csak tisztázás? - nem baj, az is jó lesz): ismételhető-e a coaching? Igen és nem? Lehet két egyforma coaching? De, mondjuk, tudok ismételni, jó. Az ismételhetőség nem azonos azzal, hogy tudom, mikor, mit és miért csinálok. Ez inkább tudatosság: arra reagálok, ami van.

Abraham Zaleznik (a menedzser vagy líder kérdés "atyja")  szerint "mindegy, hogy' tervezünk, munkánk során úgyis előre nem látott kihívásokkal fogunk szembesülni."

Ettől még tervezni kell (szükséges/érdemes/hasznos/...) (?), de ha a tervhez úgy ragaszkodsz a megvalósítás során, hogy ezzel nem arra reagálsz, ami éppen van, akkor hiába terveztél profin, a megvalósításban mégis elbuktad a profizmust. Valami törik.
 

 Törés nélkül alkalmazkodsz,

vagy rákényszeríted a helyzetre azt, amit tudsz?

Mára gondolatébresztőnek ennyi.

Nem akarok más tollával - billentyűzetével - ékeskedni, ráadásul van még pár jó meghatározás a rugalmasságról itt, a Sulinet honlapján, érdemes rákattanni...

Jó, de hogy' került ide a síelős kép? Gondolhatod, hogy nem véletlenül. Most be kell fejeznem. Legközelebb elmondom.

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

Rafting, felelősség, hókusz-pókusz

Arra ébredtem...

 ... hajnali ötkor - gondolom, a tegnapi vizsgálódás folytatásaként -, hogy de tényleg: mit is akarok én, ugyan, ki a csudát érdekelne a coaching?
(Tegnap ez így hangzott: "honnan veszem én, hogy az általam kezdeményezett beszélgetés bárkinek is öröm lesz majd?")
 
 

Nézzük: kit érdekelhet?

A.) A coach-okat. Figyuzz! Na, figyelj, lécci-lécci-lécci, egy pillanatra! Igen, Te, Te, Coach Kollégám! Téged érdekel? Nem. Elvileg talán igen, de annyi coaching vonatkozású írás, tananyag, ezer ajkon, ezer nyelven... Most még egy ilyen izé, kinek van erre ideje... Satöbbi.
De azért ez mégiscsak más, nem? Tévednék? Bizonytalan vagyok?

B.) A Klienseket. Igen, ez már talán inkább. Azokat biztos, akik már próbálták vagy tervezik vagy most is résztvevői coaching folyamatnak. Akinek már van tapasztalata, annak már van mondandója. Véleménye, mondjuk, annak is van, aki még csak hallott róla. Végül is igaz: minden ember ért a focihoz, a pszichológiához - és a coachinghoz /bár ez inkább a D.) csoporthoz illeszthető kijelentés/.
Most kezdtünk egy folyamatot egy férfival, nagy multi nagy embere, az első ülés során és nyomán annyira fellelkesült, hogy a következő találkozóval nem is akart szeptemberig várni - augusztusban szabadságra megyek -, időpontot egyeztettünk 12 nappal az első ülés utánra. Mondjuk, tényleg indokolt volt, már csak addig üsd a vasat, amíg meleg alapon is, pörög is a szervezet, ezzel együtt tényleg látszik, hogy benne van a folyamatban, belülről motivált, a téma izgalmas, öröm vele a munka. Na, ő biztos érdeklődő. Ez eddig akkor egy. De lehet ilyen más is, nem? (Úgy érzem, kezdek bizakodni.)

C.) Határterületieket, a témához közelebbről vagy távolabbról kapcsolódó véleménnyel-rendelkezőket. Háeresek, menedzserek, vezetők és líderek, bizonytalankodók, ellenzők, most lehet egy vezető a saját beosztottjának coach-a vagy nem, lelkes rajongók, térítők!, tudós hozzáállással közeledők, elméleti szakemberek, TÁBOROK ÉS ELLENTÁBOROK KÉPVISELŐI (pszichológia vagy nem pszichológia, terápia vagy nem terápia, igen, de akkor hol a határ, stb., stb.
Hoo...

...ooó! Hát van itt ember!

Köszöntelek Benneteket Mind, akik eljöttetek! És akkor még nem beszéltünk róluk:

D.) Kívülállókat, a témában elvileg nemigen érdekelt véleménnyel-rendelkezőket. Általánosan érdeklődők, nyitottan tájékozódók, valamint epésen haragvó előítéletesek, sértettek.
Egyszer, még kilencvenvalahányban Ausztriában tartottam tréninget egy Möll folyó parti kis épületben. Lent étkező, raftingos-kanyoningos kellékek, fönt esti-kocsma tere, itt voltak az in-door szakaszok. Volt flip-chart, minden, ami kell. A papírra felkerült néhány szó, amit a Hewlett Packard akkori felsővezetése adott pillanatban fontosnak tartott megfogalmazni. Nagyjából ilyesmik:

• információáramlás,
• egységes vezetés,
• közös nyelv,
• nyílt és őszinte kommunikáció,
• tiszta keretek, következmények,
• felelősségvállalás.

Mondani sem kell, hogy akkor és ott, abban a helyzetben, a vezetőség számára és az adott folyamatban mindennek jelentése és jelentősége volt. Kábé ezek voltak tehát, szűk egy oldal, alul még maradt egy kis hely.
Mire följöttünk ebédszünetről, azon a kis helyen nagyjából ez állt: hókuszpókusz, semmitmondó általánosságok, hazugság az egész, semmitérő okoskodás, üres locsogás. Egy kedves, nyilván raftingra, kanyoningra érkezett honfitársunk ebédidőben valahogy feltévedhetett, és látván a szörnyű és gyűlöletes tréning-környezetet, e szavakkal fejezte ki mélységes utálatát és indulatát a műfaj iránt.
Kedves, egykori, Névtelen vélemény-nyilvánító és minden hasonló gondolkodású társunk: mit gondoltok most a dologról, hogy látjátok a Coaching jelenét és jövőjét? Véleményetek, még ítélet alakban is, meglehet, hozzásegít minket önismeretünk továbbfejlődéséhez, módszereink újragondolásához, biztosnak hitt elveink, eljárásaink felülvizsgálatához, satöbbi.

Na, ezt kiírtam magamból: megváltozott hajnali ötkor észlelt bizonytalanságom. Még, hogy kit érdekelhet a coaching?... Ugyan már. Hát bárkit! Azaz, nagyjából, mindenkit.
Mondjuk, azt is látom, nem csak kócsing lesz ez itt. De erről majd később.

Következésképp: én csak ülök és mesélek és várok.
Írok, csupa izgalmas dolgot (meg érdeklődésre számot tartó unalmasakat is; érdekel pl. valakit a statisztika? Mert van az is. Kócsing hatékonyságmérés? Hm? Nyam-nyam.).
Lényeg, hogy mindig a magam örömére.
Hallám, az örömnek mekkora a vonzása.




(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

L PK K, a napút-blogger

Na, én aztán várhatok, hogy bárki hozzászóljon itt a blogomhoz, ha csak kifejezetten meg nem kérem Attilát vagy Évát, hogy ugyan, teszteljék már a rendszert. És akkor persze meg is köszönöm, hogy megjegyzést tettek, ez viszont már egy másik történet, nem örömbeszélgetés.
Na, de honnan veszem én, hogy az általam kezdeményezett beszélgetés bárkinek is öröm lesz majd?
Más a coaching: ott engem kérnek föl, hogy beszélgessünk, és én - coachként - arról kezeskedem, hogy öröm lesz az együttműködés - vagyis mi történik? Dol-go-zom. De én itt nem dolgozni akarok, hanem beszélgetni. Lazán, könnyedén.
Viszont kivel? (Persze bárkivel, ezért is engedélyeztem a szerkesztőfelületen, hogy bejelentkezés nélkül, akár névtelenül is hozzászólhass, ha akarsz. Azért, kérlek, ha megjegyzést fűzöl, mégis inkább jelentkezz be, úgy az igazi.. Hadd lássuk egymás arcát, mint a kócsingban, nem, mint a pszichoanalízisben... Amíg meg nem gondolom magam...) Szóval, kivel? A Kollégámmal? A nővéremmel? Hát, ez hülyeség, kérem. Velük beszélgetek amúgy is. Noooormális?!
Ezért én, Ludvigh PK Károly, azaz Ludvigh Profi Kócs (és Nem Kós, az más, ő építész, mint a nővérem, csak már nem él, mint a nővérem /hú, ez megy morbidba, abbahagyom/) Károly, aki vagyok, a következőket határozom el.

1. Innentől hagyok mindenféle tematika-központúságot, és azt írom, ami kikívánkozik belőlem.
2. Nem azért írok, hogy bárki hozzászóljon, hanem csak a magam örömére - mint Barna barátom van a vicceivel (ezt a másik blogomon írom meg, itt: /helyben/ fut-turista). Ebből máris következik:
3. Felújítom a fut-turista blogomat, amit jó pár éve indítottam, aztán el is veszítettem szem elől, de most újra megtaláltam (már be is tettem ide jobbra, állandó linknek).
4. Ezt a blogot, a ProfiCoachingot - esetleg, de ez még nem biztos - felújítom, mert nem tetszik feltétel nélkül; - talán átteszem egy másik sablonba. Viszont alighanem
5. indítok még egy blogot, annak meg az lesz a neve, hogy Örök jelen (majd a névben: orokjelen. A háló elsilányítja a magánhangzóinkat, ezt nem nagyon szeretem). Majd később - még nem tudom, melyik blogomon - elmondom, miért.
6. Ezzel lesz már három blogom, zsugázok majd velük, esetleg felveszek melléjük még pár lapot, lesz egy pakli blogom, és nagy blogger leszek, lehet, ebből fogok élni. Én leszek a világ legnagyob napút-bloggere!

És ez így is lesz! Honnan tudom? Onnan, hogy ebben a pillanatban, itt, ahol írom ezt a bejegyzést, a terasz előtt, a földön egy óriási árnyék suhant el némán és lenyűgözően. A fejem fölött egy hatalmas ölyv kering. Alulról a szárny-rajzolata ráadásul igen hasonlít a karvalyéhoz.
És én ezt jó jelnek veszem, amiért is - aki bújt, bújt, aki nem, nem - megyek.











(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

MITŐL PROFI EGY COACHING?

> Attól-e, ha tartjuk a kereteket?
     - milyen keretekről beszélhetünk?
     - a keretek megfeleltethetők-e az irányzatoknak/módszereknek/technikáknak?
     - vagy a keretek csak a Klienssel történt megállapodás/szerződés kereteit jelentik?
> Vagy attól, ha nem tartjuk?
     - eltérhetünk-e egyáltalán a keretektől (amelyeket magunk szabtunk)?
     - eltérhetünk-e a coaching elején kitűzött céltól (amely a keret kiemelt pontja)?
     - kell-e követnünk a Megbízó elvárásait - mert ez is (lehet) a keret része?
> Avagy a coaching nem is a keretről szól, hanem valami másról vagy másról is?
> Profi-e a coaching, ha én profi vagyok?
> És én mitől vagyok profi?
MITŐL PROFI EGY COACHING?

Szerintem "egyszerűen" a rugalmasságtól.
Profi coaching? - RUGALMASSÁG.
Ez az én válaszom.

1. Kíváncsi vagyok, mi a Tied, kedves Blogolvasó, akár Coach, akár Coachee, akár határ- vagy egyéb területről érkezett hozzászóló vagy. BESZÉLGESSÜNK!
2. Az a tervem, hogy ezen a Blogon lassan kifejtem, mit is értek RUGALMASSÁG alatt, és miért írtam idézőjelben az "egyszerűen" szót.

Kedves Olvasó, üdvözöllek a PROFICOACHING blogon!
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)