Rafting, felelősség, hókusz-pókusz

Arra ébredtem...

 ... hajnali ötkor - gondolom, a tegnapi vizsgálódás folytatásaként -, hogy de tényleg: mit is akarok én, ugyan, ki a csudát érdekelne a coaching?
(Tegnap ez így hangzott: "honnan veszem én, hogy az általam kezdeményezett beszélgetés bárkinek is öröm lesz majd?")
 
 

Nézzük: kit érdekelhet?

A.) A coach-okat. Figyuzz! Na, figyelj, lécci-lécci-lécci, egy pillanatra! Igen, Te, Te, Coach Kollégám! Téged érdekel? Nem. Elvileg talán igen, de annyi coaching vonatkozású írás, tananyag, ezer ajkon, ezer nyelven... Most még egy ilyen izé, kinek van erre ideje... Satöbbi.
De azért ez mégiscsak más, nem? Tévednék? Bizonytalan vagyok?

B.) A Klienseket. Igen, ez már talán inkább. Azokat biztos, akik már próbálták vagy tervezik vagy most is résztvevői coaching folyamatnak. Akinek már van tapasztalata, annak már van mondandója. Véleménye, mondjuk, annak is van, aki még csak hallott róla. Végül is igaz: minden ember ért a focihoz, a pszichológiához - és a coachinghoz /bár ez inkább a D.) csoporthoz illeszthető kijelentés/.
Most kezdtünk egy folyamatot egy férfival, nagy multi nagy embere, az első ülés során és nyomán annyira fellelkesült, hogy a következő találkozóval nem is akart szeptemberig várni - augusztusban szabadságra megyek -, időpontot egyeztettünk 12 nappal az első ülés utánra. Mondjuk, tényleg indokolt volt, már csak addig üsd a vasat, amíg meleg alapon is, pörög is a szervezet, ezzel együtt tényleg látszik, hogy benne van a folyamatban, belülről motivált, a téma izgalmas, öröm vele a munka. Na, ő biztos érdeklődő. Ez eddig akkor egy. De lehet ilyen más is, nem? (Úgy érzem, kezdek bizakodni.)

C.) Határterületieket, a témához közelebbről vagy távolabbról kapcsolódó véleménnyel-rendelkezőket. Háeresek, menedzserek, vezetők és líderek, bizonytalankodók, ellenzők, most lehet egy vezető a saját beosztottjának coach-a vagy nem, lelkes rajongók, térítők!, tudós hozzáállással közeledők, elméleti szakemberek, TÁBOROK ÉS ELLENTÁBOROK KÉPVISELŐI (pszichológia vagy nem pszichológia, terápia vagy nem terápia, igen, de akkor hol a határ, stb., stb.
Hoo...

...ooó! Hát van itt ember!

Köszöntelek Benneteket Mind, akik eljöttetek! És akkor még nem beszéltünk róluk:

D.) Kívülállókat, a témában elvileg nemigen érdekelt véleménnyel-rendelkezőket. Általánosan érdeklődők, nyitottan tájékozódók, valamint epésen haragvó előítéletesek, sértettek.
Egyszer, még kilencvenvalahányban Ausztriában tartottam tréninget egy Möll folyó parti kis épületben. Lent étkező, raftingos-kanyoningos kellékek, fönt esti-kocsma tere, itt voltak az in-door szakaszok. Volt flip-chart, minden, ami kell. A papírra felkerült néhány szó, amit a Hewlett Packard akkori felsővezetése adott pillanatban fontosnak tartott megfogalmazni. Nagyjából ilyesmik:

• információáramlás,
• egységes vezetés,
• közös nyelv,
• nyílt és őszinte kommunikáció,
• tiszta keretek, következmények,
• felelősségvállalás.

Mondani sem kell, hogy akkor és ott, abban a helyzetben, a vezetőség számára és az adott folyamatban mindennek jelentése és jelentősége volt. Kábé ezek voltak tehát, szűk egy oldal, alul még maradt egy kis hely.
Mire följöttünk ebédszünetről, azon a kis helyen nagyjából ez állt: hókuszpókusz, semmitmondó általánosságok, hazugság az egész, semmitérő okoskodás, üres locsogás. Egy kedves, nyilván raftingra, kanyoningra érkezett honfitársunk ebédidőben valahogy feltévedhetett, és látván a szörnyű és gyűlöletes tréning-környezetet, e szavakkal fejezte ki mélységes utálatát és indulatát a műfaj iránt.
Kedves, egykori, Névtelen vélemény-nyilvánító és minden hasonló gondolkodású társunk: mit gondoltok most a dologról, hogy látjátok a Coaching jelenét és jövőjét? Véleményetek, még ítélet alakban is, meglehet, hozzásegít minket önismeretünk továbbfejlődéséhez, módszereink újragondolásához, biztosnak hitt elveink, eljárásaink felülvizsgálatához, satöbbi.

Na, ezt kiírtam magamból: megváltozott hajnali ötkor észlelt bizonytalanságom. Még, hogy kit érdekelhet a coaching?... Ugyan már. Hát bárkit! Azaz, nagyjából, mindenkit.
Mondjuk, azt is látom, nem csak kócsing lesz ez itt. De erről majd később.

Következésképp: én csak ülök és mesélek és várok.
Írok, csupa izgalmas dolgot (meg érdeklődésre számot tartó unalmasakat is; érdekel pl. valakit a statisztika? Mert van az is. Kócsing hatékonyságmérés? Hm? Nyam-nyam.).
Lényeg, hogy mindig a magam örömére.
Hallám, az örömnek mekkora a vonzása.




(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)