L PK K, a napút-blogger

Na, én aztán várhatok, hogy bárki hozzászóljon itt a blogomhoz, ha csak kifejezetten meg nem kérem Attilát vagy Évát, hogy ugyan, teszteljék már a rendszert. És akkor persze meg is köszönöm, hogy megjegyzést tettek, ez viszont már egy másik történet, nem örömbeszélgetés.
Na, de honnan veszem én, hogy az általam kezdeményezett beszélgetés bárkinek is öröm lesz majd?
Más a coaching: ott engem kérnek föl, hogy beszélgessünk, és én - coachként - arról kezeskedem, hogy öröm lesz az együttműködés - vagyis mi történik? Dol-go-zom. De én itt nem dolgozni akarok, hanem beszélgetni. Lazán, könnyedén.
Viszont kivel? (Persze bárkivel, ezért is engedélyeztem a szerkesztőfelületen, hogy bejelentkezés nélkül, akár névtelenül is hozzászólhass, ha akarsz. Azért, kérlek, ha megjegyzést fűzöl, mégis inkább jelentkezz be, úgy az igazi.. Hadd lássuk egymás arcát, mint a kócsingban, nem, mint a pszichoanalízisben... Amíg meg nem gondolom magam...) Szóval, kivel? A Kollégámmal? A nővéremmel? Hát, ez hülyeség, kérem. Velük beszélgetek amúgy is. Noooormális?!
Ezért én, Ludvigh PK Károly, azaz Ludvigh Profi Kócs (és Nem Kós, az más, ő építész, mint a nővérem, csak már nem él, mint a nővérem /hú, ez megy morbidba, abbahagyom/) Károly, aki vagyok, a következőket határozom el.

1. Innentől hagyok mindenféle tematika-központúságot, és azt írom, ami kikívánkozik belőlem.
2. Nem azért írok, hogy bárki hozzászóljon, hanem csak a magam örömére - mint Barna barátom van a vicceivel (ezt a másik blogomon írom meg, itt: /helyben/ fut-turista). Ebből máris következik:
3. Felújítom a fut-turista blogomat, amit jó pár éve indítottam, aztán el is veszítettem szem elől, de most újra megtaláltam (már be is tettem ide jobbra, állandó linknek).
4. Ezt a blogot, a ProfiCoachingot - esetleg, de ez még nem biztos - felújítom, mert nem tetszik feltétel nélkül; - talán átteszem egy másik sablonba. Viszont alighanem
5. indítok még egy blogot, annak meg az lesz a neve, hogy Örök jelen (majd a névben: orokjelen. A háló elsilányítja a magánhangzóinkat, ezt nem nagyon szeretem). Majd később - még nem tudom, melyik blogomon - elmondom, miért.
6. Ezzel lesz már három blogom, zsugázok majd velük, esetleg felveszek melléjük még pár lapot, lesz egy pakli blogom, és nagy blogger leszek, lehet, ebből fogok élni. Én leszek a világ legnagyob napút-bloggere!

És ez így is lesz! Honnan tudom? Onnan, hogy ebben a pillanatban, itt, ahol írom ezt a bejegyzést, a terasz előtt, a földön egy óriási árnyék suhant el némán és lenyűgözően. A fejem fölött egy hatalmas ölyv kering. Alulról a szárny-rajzolata ráadásul igen hasonlít a karvalyéhoz.
És én ezt jó jelnek veszem, amiért is - aki bújt, bújt, aki nem, nem - megyek.











(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)