Én Istenem, Jóistenem...

Ez nem Aszófő, de majdnem

Hú, ez aztán csúszós nap volt!
Tegnap késő éjjel értem vissza Aszófőről Budára, még elvánszorogtam az éjjel-nappaliba, ittam egy jó hideg Staroprament, aztán eldőltem, mint egy zsák.
Reggel lenyomtam az ébresztőt, engem meg azonmód újra el is nyomott az álom, épp, hogy (f)elkészültem a 9-es coachingra.
Nem tudom, attól-e, hogy - miután elaludtam - nem került sor szokásos reggeli meditációmra, mindenesetre az egész napom szétesett.
A kilences kócsing kereteit képtelen voltam tartani, jó fél órát csúsztunk, igaz, meditálni tanítottam Kliensemet, végül is belefért, hogy "műsoridőn kívül" (ez a meditáció vezetőknek külön idevágó téma, lesz még róla szó, sok is, mert nagyon fontos); másrészt második Ügyfelem még éjjel sms-ben lemondta a találkozót, keletkezett egy "lyukasórám" (ez úton üdvözlöm Jakab és Kristóf nevű olvasóimat!).

Utána egy újabb counselling következett, ezzel megint csúsztam, már nem olyan sokat, de a halálom, mikor keret-problémáim támadnak.
Aztán egy találkozó egy régi barát-ügyféllel, csőd, tönkrement az ember, ház is oda, rettenet, itt is csúsztam, és ez ment egész nap.

Síkos nap volt a mai. De végül mégis, ez is jó lett!!!
Már a következő bejegyzésre készülve elég sok zenét hallgattam, aztán a Mohában ittam egy Unikumot, utána meg már itt egy sört. A zongorista épp abbahagyta, és én  rákéredzkedtem a zongoraszékre, játszottam egy kicsit. Jó is volt, rossz is. Jó, mert jó, rossz, mert olyanok voltak ennyi kihagyás után az ujjaim, mint az aprófa. Mindegy.

Aztán láttam, mennyien látogattak megint a blogra, és, íme, itt az első Rendszeres olvasó Tag is.

Szia, Misiiiii! De jó látni Téged, még ha ilyen kicsiben is :-)

(Misivel még a - leánykori nevén - Westelnél dolgoztunk együtt és barátkoztunk össze.) Érdekes, most, ahogy felbukkanásod nyomán felbukkannak az emlékek, úgy rémlik, ennyi év távolából a Westel némely vonatkozásban kicsit olyan, mint a katonaság volt. Mit gondolsz?

- - - - - -

Holnapra van egy kötelességem és egy tervem.
Előbbi, hogy elmagyarázzam, mivégre a síelős kép a mai TITOK-bejegyzésben.
Utóbbi a zenéléssel van kapcsolatban, e vonatkozásban (is) mondható, hogy a mai napom kerek.
Annyit már most is mondhatok: a síelés és a zongorázás (tágabban: a zene) összefügg.

Most pedig megyek aludni, mert:

... lecsukódik már a szemem...
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)