MINDEN LEHETSÉGES

"Ha ez lehetséges volt, akkor minden lehetséges!" - mondta Eszter az SzMT Cutting Edge konferenciáján az esti megosztásnál valójában angolul a MEET ©-előadás-ban elhangzottakról szólva!
Írjuk le akkor angolul is: "If it was possible, everything is possible!"

Nos, ez is egy visszajelzés, nem is akármilyen!

És ha még azt is hozzátesszük, hogy:

1.) a MEET © nem csak és nem első sorban emberi, hanem és egyenrangúan gazdasági kérdés, továbbá
2.) a MEET © nem csak és nem első sorban stressz-oldó, hanem változatos emberi erőforrás kompetencia-fejlesztő módszer, akkor

tényleg érdemes elmélyülni benne.

 

A következő alkalommal a MEET © során érintett és fejlődő kompetenciákat mutatom be kicsit részletesebben, majd a MEET © és a coaching összefüggéseivel foglalkozom (ahogy azt már egyszer előre jeleztem), ezzel kicsit visszatérve a blog főtémájához.

Ezt követően pedig talán arról írok, hogy' is néz ki a program keretrendszere, hogyan is zajlik a folyamat.

Addig is, ha még nem tájékozódtál, ha még nem tudod, mire utalt Eszter a MINDEN-nel, térj vissza a filmes bejegyzéshez itt!

 

És továbbra is: minden megjegyzésre, kérdésre vevő vagyok!

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.

Személyes, csak a számomra látható üzenetet, visszajelzést a lap alján található űrlap segítéségével küldhetsz.)

A visszajelzés fontosságáról

Nehéz a bloggerek élete!
Jól éreztem én azt még az elején, idén július 23-án, kedden - mikor azt írtam, "... innentől hagyok mindenféle tematika-központúságot, és azt írom, ami kikívánkozik belőlem. Nem azért írok, hogy bárki hozzászóljon, hanem csak a magam örömére..." -, hogy a legnehezebb az egészben a visszajelzés hiánya!
A számláló mutatja, hogy a legutóbbi bejegyzés óta, néhány nap alatt vagy 100-an látogatták meg a blogomat, és a MEET ©-videót is 40-en legalábbis elindították, HURRÁ!!! - arról azonban mit sem tudok, hogy Ti, kedves Látogatóim mégis mit gondoltok!
Mi a véleményetek? Mi tetszik nektek és mi nem? Mi van túlsúlyban: az elismerés vagy a csalódás (miután az érdeklődés, a kíváncsiság szükségszerűen megvolt)?
Van-e a szótlanság mögött várakozás? Miről olvasnátok szívesen? Stb.
Milyen kérdéseitek merültek, merülnek föl? (És mit válaszoltok magatoknak ezekre a kérdésekre?)
Van-e haszna annak, amit írok?
De hát szinte semmi.
Ebből az következik, hogy július 23-i írásom önvédelmi volt! Éreztem én, hogy így lesz. Hüm, hüm.

De nem azért vagyok én profi coach, hogy aztán át ne fordítsam mindezt máris egy szervezeti/kapcsolati párhuzamra, íme!

Fotó: Vály Sándor ("Petőfi Grassinában 09", 2005)

1. válasz: külső támogatás - már csak ennyiből is látszik, milyen fontos a visszajelzés! Vezetők! Adjatok visszajelzést szegény beosztott-bloggereiteknek, máskülönben egyre homályosabb tükörben látják önmagukat, és ott a veszély, hogy egészen elbizonytalanodnak, jó-e, amit csinálnak.
Ha pedig elbizonytalanodtak, akkor rögtön veszítenek is a motivációjukból, s ha már veszítettek belőle, máris nem fognak olyan szépen és hatékonyan dolgozni, meg jól sem érzik magukat, úgyhogy rövid úton létrehoztuk a motiváció és lojalitás tönkretételének ördögi körét.

Visszatérve hozzám: várhatom-e én, hogy nekem visszajelezzen bárki is? Világos, hogy nem. Persze örülhetek, ha egy-egy visszajelzést mégis kapok, itt van pl. ez:

Jó, nem? (Köszi, A.!)
Szóval: ... kérhetek visszajelzést, de el akkor sem várhatom.
 Akkor mi lesz a motivációmmal, honnan újulok meg?

2. válasz: belső támogatás - hogy honnan újuljunk meg, ha kívülről már nem lehetséges? Hát belülről! Pontosan ez a MEET © lényege! Belülről Megújuló Emberi Erőforrások!


És mivel meg vagyok győződve a MEET © működéséről, használom és alkalmazom, kis módosítással vissza is térek a kezdethez, csakhogy már nem önvédelemből!:


- azt írom, ami kikívánkozik belőlem.
- nem azért írok, hogy valaki hozzászóljon, visszajelezzen, hanem azért, mert ezt az egészet jónak, előnyösnek, hasznosnak és gyümölcsözőnek látom, tapasztalom! - azaz belső meggyőződésből.
Ez az én motivációm!

Azért, persze, minden visszajelzés fontos, hasznos és, izé, jól is esik...
Ez az igazság.

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.

Személyes, csak a számomra látható üzenetet, visszajelzést a lap alján található űrlap segítéségével küldhetsz.)

VÉGRE ITT A MEET © !!!

Elkészült a film!

Tulajdonképpen mentegetőzhetnék, hogy nem vagyok technikai zseni, küzdök a bitekkel, tanulom a Youtube-ot, stb., és én csak egy egyszerű tanácsadó vagyok, coach meg hasonlók, de az igazság az, hogy egész elégedett vagyok a teljesítményemmel!

 Bevezetőként hadd osztok meg itt két axiómát a MEET ©-re vonatkozóan!

1.) A MEET © nem csak és nem első sorban emberi, hanem és egyenrangúan gazdasági kérdés.
2.) A MEET © nem csak és nem első sorban stressz-oldó, hanem változatos emberi erőforrás kompetencia-fejlesztő módszer.

(A filmben nem szólunk a PRESENTEEISM fogalmáról. Itt jelzem, hogy ez az ABSENTEEISM mellett alapvető - sőt még nagyobb - jelentőségű. A prezenteeism-ről az előadásban mégsem szólunk, mivel az absenteeism tulajdonképpen tartalmazza a presenteeism meghatározását. A presenteeism leválasztása azonban mégis olyan fontos, hogy erről nemsokára írok.)

Köszönöm mindenki türelmét, visszamenőleg és előre is (20 perc a film...)!

(Ájosok, figyelem! iPhonon, iPadon a Youtube nem jelenik meg! De a link működik! Kattintsatok az alábbi színes szójátékra, úgy talán sikerül!)

Let's MEET!

 

 

Az előadás kép-anyagát külön is feltöltöm, ahogy tudom!

- - - - - - -

Elégedetlen vagyok a film környezetével, nem boldogulok a Csatornámmal, stb. nagyon megköszönöm, ha valaki segít nekem ezekben! Köszönöm előre is, üdv!

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.

Személyes, csak a számomra látható üzenetet a lap alján található űrlap segítéségével küldhetsz.)

MEET - jön!

Kezemben a film! Irtó nagy helyet foglal, de meg fogok küzdeni vele, és felteszem.
Eszter készített egy kisebb - és persze kevésbé jó minőségű - változatot is; legrosszabb esetben megnézheti azt, akinek van érdeklődése az ügyre. Meg 20 perce.

Más: 1012. És senki nem jelentkezett, hogy ő volt az 1000. Vérzik a szívem, de nem tudok mit csinálni. A 2000-ikhez, lehet, keresek egy hekkert. Meglátom.

Álomnyitogató

 

Jó éjt mindenkinek!
Tényleg, van egy álomblog is: akinek van izgalmas álma, írja meg! Vagy ott a Hozzászólásban vagy itt, alul a Személyes üzenetben.







Csak a neved kezdőbetűjével jelenik meg, és kitűnő kulcs jár mellé a nyitogatáshoz! - beadod az álmod, kapsz mellé kulcsot. Nem fordítva!


Addig is, míg jön a MEET...

1001

Annyit ki tudok kisilabizálni a forgalmi statisztikából, hogy

tegnap délután 5 körül jelentkezett be az 1000. látogatóm!

De azt nem tudom meg soha, hogy ki volt, ha meg nem mondja -
kedves Ezredik! Jelentkezz!!!!!

Írj bejegyzést mindjárt itt lenn, vagy küldj személyes üzenetet, amit csak én kapok meg - van egy ilyen felület a lap alján!

(Ami pedig a CuttingEdge - MEET-videót illeti, láttam, kész, Eszter megvágta, szép, jó, látható és érthető, remek, köszi Eszter! Most már csak föl kell tenni, ez nem 1xű, de igyekszem.)

1000

Hú, közeledik az ezredik. Elképesztő! Ezt is megértük (megérjük).
Eddig a pillanatig 981-en kattintottak rá a blogra!
Van az emberben ezeknek a kerek számoknak a misztériuma (valamint a prím-számoké: 3, 7, 13, 17, stb., de ez most mellékes).
Hogy 10, 100, 1000. Úgy adnék az 1000. látogatónak valami ajándékot. Ebből a misztériumból kifolyólag.
Te mit adnál, kedves Olvasó. Ja: és honnan tudom meg, hogy ki az 1000., ha nem mondja meg?

Minden ötletet és jelentkezést hálásan fogadok - ajándékozó kedvemben vagyok...
- - - - - -
Aki a Cutting Edge - MEET-előadás anyagára kíváncsian érkezett a blogra, annak jelzem: elkészült a film, ahogy az Operatőrrel ma egyeztettem, már csak a konvertálás van vissza, az is elkészül a hét végén. Valamikor a jövő héten felteszem, ha sikerül.
Nagyon sajnálom a késedelmet, nem tehetek róla, és felelős természetesen nincs. A Belső- és Közép-Ázsiai időkezelésnek nagyon sok előnye van. És nagyon sok hátránya.
- - - - - -
De mindez nem befolyásolja az eredeti szándékom: szeretném megajándékozni az 1000. látogatót!
Csak tudnám, KI (lesz) AZ!!!
Kérlek, jelentkezz: "én vagyok az 1000. Szeretnék egy nercbundát." (A nercbunda, persze, csak tréfa. Találj ki valami természet-barátabb ajándékot magadnak!)

1000. Komoly!
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

A szervezeti bölcsesség gyümölcse

Kedves Olvasóim,
A Cutting Edge konferencián csak az akadályozott meg Gelei András előadásának meghallgatásában, hogy éppen egyidőben "léptünk föl" a seregszemlén.
Pedig András nagyon is idevágó, "mítes" témában utazik szintén - előadását a programfüzet így harangozta be:

> Az OD egyedi lehetősége: a szervezeti bölcsesség kibontakoztatása -
A „bölcsesség” nehezen definiálható, szervezeti, vezetési, szervezetfejlesztési értelemben
különösképp, de mindannyian megérezzük, ha a közelébe kerülünk. A legtöbb szervezetben ma alig van jelen a bölcsesség, még szavak szintjén is más a mérvadó – pl. gyorsaság, pörgés, hatékonyság, az igények rugalmas kielégítése mindenek felett (s ezek hátterében az irányíthatóság, a bebiztosított kontroll, a megfelelni akarás átható vágya, az elbukás elemi félelme). Hiszem, hogy mostani, új korszakunkban is eljön a „józan ész” időszaka, s vele együtt a szervezeti-vezetői letisztultság és leegyszerűsödés igénye, az önreflexió, alázat és az érzelmi megtartó-képesség alapkívánalma, a belső erő és a „beledőlni merés” értéke. Szerintem egy egyszerre gyakorlati és elméleti, egyszerre aktív és kontemplatív alapállás képviselete a feladatunk, mert ezen „régi-új” elvek jelentik az OD igazi lehetőségét és esélyét; – de ehhez nekünk is változnunk kell. <


Ma pedig Gelei András ezzel a jó hírrel szolgált:

"Idén is örömmel osztom meg Veletek, hogy a Financial Times legújabb rangsorában mesterszakunk (Budapesti Corvinus Egyetem / Vezetés és szervezés mesterszak) ismét benne van világ legjobbjai között, 68. helyezéssel.

A legjobb 70 képzést tartalmazó lista ez.

A táblázatból az is látható, hogy az ár/érték arányt tekintve 33-ak vagyunk a világon.

Külön öröm, hogy Szervezeti magatartás képzésünk (ezek mi vagyunk!) a végzett hallgatók értékelése alapján az összes intézmény között a 7. helyet szerezte meg!

A teljes hír itt olvasható.

Kérem, örüljetek együtt velünk - és ha érdekelheti őket, továbbítsátok barátaitoknak, kollégáitoknak, partnereiteknek is a jó hírt!"

Kedves András, szívből gratulálok, együtt örülök és remélem, mihamarabb tudunk személyesen is találkozni és beszélgetni nagy bölcsen, ahogy tervezzük már egy ideje.
Talán leginkább magamat bátorítom, mikor jelzem: egy követ fújunk!
Salve!



(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

MEET - a megújuló ember tréningje

Lezajlott gyönyörűségesen a "Van-e élet a tréningek után?" című előadás az
SzMT Cutting Edge Konferenciáján!

"Képzett, túltréningezett, gyakorlott, profi vezetőinknek nehéz igazán újat mondani, amire szükségük lenne, az pedig nem adható kívülről:
idő, belső energia és motiváció.
A kapcsolat személyes hogylétük és munkahelyi teljesítőképességük között tisztán kimutatható.
Ezekből a tényekből kiindulva lehetséges-e mégis vezetőink (és munkatársaik) fejlesztő támogatása?"

Természetesen megoldást is kínálunk: ha egyszer nem lelkesít kívülről semmi, akkor belülről kell megújulnunk!

Megújuló Emberi Erőforrások Tréning© - MEET ©

"AZ ÉLET A TRÉNINGEK UTÁN KEZDŐDIK!"

Múlt csütörtökön az ígértem, hogy az előadás prezi-anyagát a hétvégén fölteszem a blogra (és a MEET © jelentős - profi - coaching vonatkozásairól pedig ugyancsak hamarosan írok).
Ígéretemet nem felejtettem, ám az éter ördöge csintalankodik, ezért kérlek, légy türelemmel, úgy látom, már ma, esetleg holnap megtekintheted itt vagy a STRATEGO honlapján.

További jó hír, hogy a készített videó is egész jó lett, tehát a teljes előadást megnézheted-meghallgathatod körülbelül 10 napon belül!

"Hamarosan jövünk!..."
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

VAN-E ÉLET A TRÉNINGEK UTÁN?

... ez holnapi előadásom címe az
SzMT Cutting Edge Konferenciáján!

Alapgondolata a következő:
"Képzett, túltréningezett, gyakorlott, profi vezetőinknek nehéz igazán újat mondani, amire szükségük lenne, az pedig nem adható kívülről:
idő, belső energia és motiváció.
A kapcsolat személyes hogylétük és munkahelyi teljesítőképességük között tisztán kimutatható.
Ezekből a tényekből kiindulva lehetséges-e mégis vezetőink (és munkatársaik) fejlesztő támogatása?"


Természetesen megoldást is kínálunk: ha egyszer nem lelkesít kívülről semmi, akkor belülről kell megújulnunk!
Ez a:

Megújuló Emberi Erőforrások Tréning© - MEET ©

 
Találkozzunk!
Várunk szeretettel vendégemmel:

Csenterics Zsuzsával!

Időpont: 2013. szeptember 20., 14:30-14:50

Helyszín: Flamenco Hotel, Budapest XI., Tas vezér utca 3-7. (A Feneketlen tónál; Térkép)

- - - - - - -

Az előadás prezi-anyagát a hétvégén teszem föl a blogra, a MEET © jelentős - profi - coaching vonatkozásairól pedig ugyancsak hamarosan írok.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

KÖNNYEDSÉG ÉS NÁRCIZMUS

...az izzadtságszag vagy az erőfeszítés csikorgásának hiánya - vagyis a könnyedség - a Kliensben esetleg azt az érzetet kelti, hogy az, amit a Coach csinál, nem valami nagy ügy - ül és hallgat, esetleg föltesz néhány kérdést; mi van abban...? Ráadásul jó sok pénzért...

- - - - - - -

A profi coaching lényegi sajátosságaként a rugalmasságot tételezem (Mitől profi egy coaching? - 2013. július 20-i és augusztus 7-i bejegyzés).
Ennek alapja a tudás, a bizalom és az integráltság, illetve ebből származtatom az improvizáció készségét és működtetését.
 
Külön eddig még nem emeltem ki, most megteszem: a rugalmasság, az improvizáció egyik lényeges aspektusa a KÖNNYEDSÉG - "...könnyedén, erőlködés nélkül, mintha ez az alkalmazkodás a világ legtermészetesebb dolga volna" (INTEGRÁLT COACHING és coach-motivációk c. bejegyzés, 2013. július 27-én).

A könnyedség színvonal-jelző.
A Coach az élettörténeti és a tudás-függő bizalom integrált állapotában, teljes bizonyosságban (magabiztossággal) uralja az eszközt, amellyel dolgozik, és a tökéletes jelenlét nyugalmával észleli a kapcsolatot, amely működésének, illetve Kliense fejlődésének, a kölcsönös előnyöket hozó változásnak a közege, tere. A legjobb közeg ez - teljesítmény és komfort-érzet magas fokon, izgulás- és görcsmentes munkaélmény, igazi flow.
A könnyedség színvonalának elérése pillanatában azonban a Coach meglepetés-szerűen újabb - és igen komoly - erőpróba elé kerül!
Ilyen esetekben az izzadtságszag vagy az erőfeszítés csikorgásának hiánya - a könnyedség - a Kliensben azt az érzetet kelti, hogy az, amit a Coach csinál, nem valami nagy ügy - sok pénzért ül és hallgat, esetleg föltesz néhány kérdést; mi van abban...?

Trénerként ezt sokszor élesebben meg lehet tapasztalni, mikor egy-egy résztvevő azt találja mondani: "tök jó neked - csak idejössz, mindenféle játékokat vezetsz itt elő, jól szórakozol, és még jó sok pénzt is keresel ezzel az egésszel. Esetleg hozzáteszi: "Tetszik! Innentől én is inkább tréner leszek!"
"Értékelésében" nyoma sincs az elismerésnek, nem érzékeli a befektetett időt, pénzt, energiát, tanulást, tudást, tapasztalatot, nem ismeri el a szellemi munkát, stb.
Miért? Mert csak a könnyedséget érzékeli!

Ezzel ugyan tulajdonképpen kaptál egy nagyszerű visszajelzést, mintha azt mondták volna: "PROFI VAGY! - miközben dolgozol, nem is látszik rajtad, hogy dolgozol!", mégis a tréner - és természetesen, ha nem is ilyen kontrasztos megjelenéssel, a Coach - egoja nagy támadást kapott! Az elismerés hiányának sérelmét kell átélnie:
"Végre elértem a könnyedség színvonalát, de elvesztettem az elismerés csillogó kincsét!"
Indulatok jelentkeznek a Trénerben, a Coachban, mosolyogva tűr és tehetetlen. Érzi, hogy nem kezdhet bizonygatásba, hogy igenis milyen nehéz munkát végez, mert egyfelől úgysem hinnék el, másfelől kimutatná, hogy nehezen kezeli a nárcisztikus sérelmeket - és már le is pottyant a trónról, amelyre a könnyedség ültette... Lebukott így is, úgy is.

Igen, jó vagyok... De hohohohó! Hol az elismerés (a külső visszaigazolás!)?! Ajjaj, a könnyedség veszélyes.

Nehéz pillanat ez, amely könnyen visszavetheti a Coachot belső integrációs folyamatában!
"Ha túl könnyed vagyok, nem ismernek el. Ha nem ismernek el, nem keresnek engem, ha nem keresnek, akkor én meg nem keresek pénzt..."

A keletkező dilemma kábé így hangzik:
"Hogyan mutassam meg, hogy ez milyen komoly munka, hogyan demonstráljam a saját nagyságomat, profizmusomat úgy, hogy közben megmaradjon a könnyedségem?".
Lehetséges válaszok:

1. Ha e kettő egyidejű megvalósításának mutatványa sikerül, akkor létrejön a mutatványos coach, az álguru - ez megrekedés. (A narcizmus erősebb a profizmusnál.)
2. Ha a demonstráció indul el, akkor a Coach a könnyedség színvonala helyett egy korábbi szinten folytatja tevékenységét - ez visszaesés. (A félelem erősebb a profizmusnál.)
3. Ha a Coach észleli, felismeri és (legalább önmagának) bevallja saját narcisztikus érzéseit, elfogadja ezek létét, feldolgozásukba kezd, és - vállalva a megélhetési kockázatnak a hatalomérzetében sértett ego által sugallt fenyegetését  - a könnyedség megtartása mellett dönt, vagyis elkötelezett a profizmus mellett, akkor esélyt ad magának a tovább fejlődésre - ez a továbblépés. (A profizmus erősebb a hatalom-központú narcizmusnál, félelemnél.)

Hát persze, hogy az önhittség, a gőg az én életemben is sokszor megjelent. Hányszor éreztem, hogy sért az elismerés elmaradása!
Nárcisztikus ember vagyok - ez már csak a pályaválasztásból is tisztán látszik: tréner, coach; kiáll az ember mások elé, beszél, tudását megosztja, önmagát támogatóként határozza meg, mások rá figyelnek, esetleg tőle várnak megoldást vagy segítséget megoldás megtalálásához, és az ember úgy érzi és úgy is tálalja magát, hogy "alkalmas vagyok erre a szerepre". Az ember - vagyis én... - kiáll egy színpadra, és előad...
A trénerség alkotóelemeiben az exhibicionizmus vitathatatlanul kimutatható. E vonatkozásban a coach szerepkör a trénerinek egy introvertált változata.
Érdemes így is szemlélnünk magunkat.

Én úgy járok el, hogy nem rejtőzöm el a narcizmusom elől (felismertem, hogy nem is tudok, akkor meg minek hadakozzam ellene), hanem munkaeszközként használom: minden - szakmai - folyamatot megvizsgálok abból a szempontból is, hogy én hogyan vagyok benne.
Vagyis szembemegyek a narcizmusommal, és eleve narcisztikusan közelítek a folyamatokhoz.
Ez jó játék, és még szerencsém is van: a szakirodalomban ezt az eljárást ugyanis önreflexiónak nevezik.
Szóval, ha nem magam vagyok, mint ebben a blogban, és nem akarok exhibicionista módon kitárulkozni, akkor elhallgatom, hogy narcisztikus vagyok, és inkább azt emelem ki, hogy önreflektív módon dolgozom.
És az azért már komoly és nagyon intellektuális.

Úgy tapasztaltam, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a rugalmasságomat, mert nekem az a szabadság.
Ha mások tetszésére játszva a gurut vagy az igen komoly expertet alakítom, az egy idő után nagyon fáraszt, mivel nem oda teszem az energiámat, ahol az természetesen megnyilvánulhatna, hanem a demonstrációba vagy a félelembe.
És akkor elveszítettem a szabadságomat, a könnyedségemet, a rugalmasságomat, akkor oda a profizmusom.
Én, ketten, kezdünk egész jóba lenni a narcisztikus énemmel. Lassan látom, hogy az nem egy másik, hanem az is én vagyok, egyenrangúságban, igazából külön sem válunk. Lehet például, hogy most ő beszélek. Jókat játszom, bújócskázom egymással, és így, játszva, egyre többet tanulunk. Tanulni márpedig jó - igaz, Pajtás?
Ja - bólint. Közben van egy grimasz az arcán, most ezt nem pontosan értem, de nagyon muris.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

SZKANDER, KALAPÁCS, SZÖG

Irányzatok harca - ez azért túlzás. Kongresszusokon, cikkekben, linkedIn-en is inkább csak finom feszültség, utalgatás érezhető az irányzatok elkötelezett képviselői között, melyik módszer, melyik megközelítés az egyedül - vagy inkább csak inkább - üdvözítő.
Nem harc ez, inkább csak bökögetés. Legyen szkander.

Oldjuk föl a szkander feszültségét két metaforával!

1.) Gépkocsi-metafora:
Vegyük azt, hogy egy autó menetteljesítménye, menetbiztonsága csökken.
Egy kocsi fő ismérve, a kocsi alapja, hogy halad, gurul (a szín, a lóerő, a kényelem, a sebességek száma, stb. mind csak felépítmény, variáns, a kocsi lényege szempontjából másodlagos). Ezért első megközelítésben megkísérelhetjük megjavítani úgy, hogy a kerekével kezdünk el foglalkozni.
Ez teljesen jó megközelítés, ha a gumik vagy a fékpofák elkoptak, és cserélni kell ezeket, vagy csapágyas a kerékagy, esetleg a tengellyel van valami kehe.
Lehet ez a megközelítés az executive coaching részmetaforája.
Viszont semmire sem megyünk kerékcserével, új csapágyak beszerelésével, ha beljebb, a motorral, a töltéssel, az injektorral, tudomisén, mivel van a gond.
Itt volna a life-coaching típusú szervíz helye.
Na, most melyik a jobb?
Egyik sem! Mindegyik jó akkor, ha ott és olyan módszerrel történik a beavatkozás, ahol és amilyennel szükséges és hatékony.

A RUGALMASSÁG követelménye szerinti széleskörű tudás hiánya persze eredményezheti azt, hogy kereket cserélek akkor is, ha a dugattyú sült be, vagy ellenkezőleg: motor-generált csinálok, vagy légzsákot cserélek, pedig csak a gumiredők koptak el, attól driftel a kocsi kanyarban még alacsony sebességnél is.

Kalapács, szög - a prezentáló HR-vezető esete

Mikor lehetséges ilyen botorság?

Ha valamit nem azért csinálok, mert arra van szükség, hanem azért, mert - csak - ahhoz értek!

Avagy, ahogy a bölcsesség mondja: "kalapácsot tart a kezében, és mindent szögnek néz".





2.) Futó metafora
Ezt most nem is fejtem ki, csak a minapi rendszerszemléleti megközelítés szerint jelzem, hogy egyetlen jelenség mögött elvileg rengeteg ok állhat, és bizony könnyen létrejöhet a Szög-Kalapács paradigma: ki mihez ért, ki mi mellett tör lándzsát, aszerint kezeli a helyzetet - rossz esetben a nélkül, hogy pontosan tudná, mire volna szükség.

Azért különös az egész, mert - visszatérve az autó metaforájára - nyilván javít a kocsi futásán, ha új gumikat szerelek rá, akkor is, ha nem a kerékkel van a fő baj. És bizonyára jót tesz a teljesítménynek a motor felújítása, a fúvókák kitisztítása akkor is, ha inkább a régi fékpofákat kellene újakkal helyettesíteni!
Ezért aztán nehéz megállapítani, mi jó, és mennyire, és lehetett volna-e jobb, s ha igen, mennyivel, satöbbi.

Ami pedig a futót illeti: képzeljük el, hogy romlik a teljesítménye, a szintideje emelkedik. Mi lehet az oka, vagyis hol, mivel kellene beavatkozni?

• meghúzódott egy izma
• megrándult a bokája
• fáradt
• rosszban van a feleségével
• mostanában elszív egy-egy cigarettát
• kiégett, elvesztette a futáshoz való kedvét
• sikertelenségi élménye volt, az veti vissza
• öregszik
• valami betegség gyengíti a tüdejét
• keringési zavarai vannak
• romlott a táplálkozása
• túl sokat kihagyott az utóbbi időben
• a tengerszint felett kétezer méterrel magasabban mérjük a rosszabb szintidőket, mint régebben a jobbakat
• sokat éjszakázik
• élénkebbé vált a szexuális élete
• figyelem-felkeltésből: szeretné, ha foglalkoznának vele
• egyéb, éspedig...
• ezek közül egyszerre több is...

Ennyit csak hirtelenjében.
Lehet-e ennyi mindenre gondolni, lehet-e ennyi mindenhez érteni?
Annyi bizonyos, hogy nagyon is célszerű...

Különben mi lesz a rugalmassággal?!

(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

MITŐL PROFI EGY COACHING?

Szó-kivonat a július 20-i, első bejegyzés óta megfogalmazottakból --

Profi coaching sarokkövek, kulcs-szavak:

• rugalmasság
• keretek
• bizalom, integráltság
• improvizáció

A rugalmasság alapja

• széleskörű tudás (ismeretek és tapasztalat)
• a coach integráltsága - tudásba vetett és élettörténeti bizalom integrációja (pl. trust the process elv elfogadása, félelem és irányzatokhoz való merev elköteleződés hiánya, integrált bizalom adta magabiztosság,  stb.)
• keretek tartása - biztos körvonalak (idő, módszertan, célok) adta biztonság
• improvizáció - az adott keretek között a meglévő, széleskörű tudásból táplálkozó és az integrált bizalomból kiinduló rögtönzés alkotó, félelem-mentes szabadsága, szabad rögtönzés

Kibontás, részletek a bejegyzésekben.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

ÚTMUTATÓ a blog olvasásához

CSUPA NAGYBETŰVEL (ELLENNEMECSEK) írom ezentúl azon bejegyzések címét (címeit?), amelyek - profi - coaching szempontból szorosabban szakmai jellegűek.
Szokásos szedésű címet kapnak a kalandozó bejegyzések.
FÉLIG NAGYbetűs címet kanyarintok az általam vegyesnek vélt tartalommal rendelkező cikkek fölé.
(Mindezt lassacskán visszamenőleg is érvényesítem, bár már eleve, kezdettől fogva, mintegy ösztönösen kicsit efelé hajlottam a címzések esetében.)

Valamint:
Az általam lényegesnek ítélt vagy a ProfiCoaching Blog szempontjából mérföldkőnek, vitaindítónak szánt bejegyzéseket időnként gátlástalanul megismétlem; még nem tudom, azonos címmel-e vagy mással.

Mind e műveletekkel az a célom, hogy az újonnan érkező, friss lelkű, befogadó és kíváncsi Olvasók is gyorsan tájékozódni tudjanak, fel tudják venni a fonalat, el ne vesszenek a szóözönben, el ne sodródjanak a blogtól, mert hirtelenjében, elsőre nem találják, hol kezdődik és mire is megy ki ez az egész.
Mindenkit csatlakozásra, maradásra, illetve rendszeres visszatérésre buzdítok - a tartalom, a stílus változó, a minőség magas szintű és állandó.
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.) 

"A tyúk hasznot hajt"...

Kisebbik fiamat fölvették a kertészetire, tájépítő szakra, juhéj!
Most nyomtattam ki neki az első tanulnivalót, növények neve magyarul és latinul, rendszertani elhelyezkedése, színes képekkel, gyönyörű, irigykedem.
Ő meg azt találja mondani, jó ez, csak majd mit kezd azzal, hogy ő kertészmérnök lett.
Nincs fölösleges tudás, mondom atyai bölcsességgel.
Ja, mondja ő.
Fordítva is igaz: mit lehet kezdeni bármivel is, ha így állok hozzá.
Azután ott van ez: bízz a folyamatban. Hogy majd kialakul közben. Nem lehet előre tudni, de ha hagyod, a sors az úton megmutatja az állomásokat, kialakítja az elágazásokat, majd közben feltárul, mire jó neked ez vagy az.

De minden út visz valahova, és igazából egyikről sem tudhatod előre, hova. Hogy' is láthatnád az elején vagy akár közben?
Nincs biztonság, sem bizonyosság. Jelen van. Bizalom nélkül egyet se lépj.
Ezeket persze már nem mondom neki (még nekem is sok...).

Aztán, magamban, végiggondoltam, tényleg, mit kezdek én most azzal, amit tanultam, mit használok a régi iskolákból? Közvetlenül gyakorlatilag semmit, pláne, ha az orvosira gondolok.
Anatómia. Mit tudok én már az izmok tapadási helyeiről, hol vannak a latin nevek, kifejezések? Az agy területeiről, hol helyezkedik el a hipotalamusz, mit is csinál a nucleus ruber, hogyan és mivégre kapcsolja össze a két agyféltekét a a corpus callosum, mi a szerepe az amygdalának? Idegrost-lefutások, ingerület-átviteli pontok, anyagok, gerincvelői ideg-kilépési pontok, beidegzések?
És ha ezek hirtelen eszembe jutnak is - mit használok én mindebből? Semmit.

De ez mégsem igaz. Az anatómiával nagyon megszenvedtem, a szigorlatra készülve egy dioptriát romlott a látásom, de a végére összeállt. Csodálatos élmény volt. Értettem, követni tudtam mindent, mikor, mi, miért történik és hogyan, mi és miként közvetíti, mi, mivel, miképpen áll összefüggésben, értettem és láttam a biokémiai hátteret, kiegészült mindez az élettannal, a működésekkel, és így tovább.
Hatalmas, értelmes, nagyszerű rendszer bontakozott ki előttem, jó volt látni a távoli kapcsolatokat, az apró dolgok jelentőségét - egy kis nyomelem fontosságát - az anyagcserében, ahogyan részecskékből, atomokból, molekulákból összeáll valami elképesztő, hihetetlen, szép és működő egész! Szerkezet és mozgás, csont, hús és érzelmek, tényleg hihetetlen.
Most meg sem orvos nem vagyok, sebész vagy belgyógyász, anatómus, tudós sem vagyok. Tanácsadó, kócs vagyok.
És az az igazság, hogy bizonyos értelemben minden tudásom az anatómián, pontosabban az abban és kapcsolt területek észlelésében megtapasztalt rendszerélményen nyugszik!
Méghogy nem használom. Dehogyisnem!
Rendszerszemlélet. Ha nyújtott lábbal érkezel egy ugrásból, megfájdul a fejed. Lúdtalp miatt görcsös a nyakizmod. Ha hosszan-tartóan rossz a hangulatod, "depis" vagy, könnyebben kapsz influenzát vagy súlyosabb betegséget. Egy lyukas fog szívbetegséghez vezethet. Egy bokaficam évek múltán gerincferdülést eredményez.
Csupa távoli összefüggés.
Ha ez változik, az is változni fog, akkor is, ha nagyon messze van. Lehet, hogy nem azonnal, de nincs változás önmagában. Minden változás változások rendszere is egyben. Tiszta ökológiai szemlélet.
Ez a szervezetfejlesztés alapja.
És a pszichiátria? Azt is használom. Akkor is, ha nem egy-az-egyben.

Személyiség-fejlődési modell a vállalati életciklusokban a változás- és válságmenedzsment témakörében. 

A gestalt egyik szervezetfejlesztési fogalma a neurotikus szervezet - kidolgozott tünettannal természetesen.


A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF), ahová változás- és válság-menedzsment szakirányra járok, egyik alapélményem, hogy folyvást a szervezeti betegségekről esik szó, az orvosi, gyógyítási metafora használata teljességgel bevett szokás.
A vállalatnak és az embernek is szervezete van. Angolban is: organisation.
"Szervezeti egészség" - közismert, használt fogalom. Szervezeti frusztráció - úgyszintén.

Szóval: gyógyítás, rendszerszemlélet, fejlődési modellek, pláne: típusok (pl. MBTI), csoportszerepek, dinamika, ellenállások, satöbbi-satöbbi - mindent használok, amiről azt gondolhatnám, hogy haszontalan volt, de nem gondolom, mert tudom, hogy közvetlenül vagy közvetve minden jelen van a munkámban abból, amit valaha megtanultam!
Nincs haszontalan tudás.
És ha növényrendszertant tanultam volna, mielőtt coach-csá faragott, csiszol az élet, akkor valószínűleg az segített volna ahhoz, hogy a rendszerszemléletem kialakuljon.

Fiak, leányok, hajrá, előre! Minden használható lesz, amit megtanulok, bárhová is visz az utatok!
Piff neki. Ezzel a nagy lélekzettel erre a közhelyre jutottam... Micsináljak most már? Ez van, és igaz.
Amúgy is: a közhelyek igazságok, amelyekből valahogy kiszállt a lélek. De a megélt igazságokba visszatér a lélek, újra lelkesülnek és lelkesítenek. Úgyhogy ezt a bejegyzést most nem törlöm mégsem. Marad.

[A tyúk hasznot hajt - ez valami általános iskolai olvasókönyv példamondata; Pkó barátom egyik kedvenc idézete. Én is szeretem.]
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)

Tillárom, haj!

Tillárom, haj!
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.) 

IMPROVIZÁCIÓ ÉS COACHING - II. Az improvizáció botránya

Az improvizáció jelentése = előre nem látható, váratlan.

Bontásban: im-pro-visus (= nem-előre-látás).

Az im-provizáció az előrelátható, várható ellentéte - pro-videre = előre látni.

Az angolban a provide jelentése = ellát, beszerez, gondoskodik, nyújt, szolgáltat.

A pro-videre-ben, a provide-ban ott van tehát a biztonság eleme, ami a főnévi alakban ugyancsak tisztán megjelenik: provision = ellátás, gondoskodás, intézkedés, szolgáltatás, ellátmány, élelem.

Tehát a pro-vízióban, az előrelátásban a biztonságot találjuk meg.

Hova érkeztünk? - a tervezhetőséghez, az ismételhetőséghez, a szabványhoz, stb. Ahhoz a működéshez, amely nem enged, vagy legalábbis nem akar engedni bizonytalanságot a jövőbeli folyamatokban, a jövőbeli folyamatokra nézve.

Vagyis a tanácsadás különös területére kerültünk. Erről a biztonságról szól minden minőségbiztosítási rendszer, a projekt-menedzsment, a szabványok. Cél a bizonytalan, váratlan elemek előzetes kiküszöbölése az által, hogy a pontosan szabályozott folyamat-lépések megtervezése és megvalósítása révén és által nem hagyunk esélyt a véletlennek, a váratlannak. Vagyis: BIZTOSRA MEGYÜNK.

Az improvizáció azért botrányos, mert  az im- fosztóképző nyomán elveszítünk - pontosabban elveszíteni vélünk - minden biztonságot: nem tudjuk, mi következik. Az ellenőrizhetetlen, a véletlen, a kiszámíthatatlan felségterületére lépve oda a magabiztosságunk! Ez megengedhetetlen.

Megengedhetetlen?

Kérdés, kinek, milyen esetben.

Az kiszámíthatatlanság nyomán megélt bizonytalanság valójában a félelem köpönyege. Félni kezdünk attól, hogy itt valami olyan történik, ami felett nincsen ellenőrzésünk. Ha nincs ellenőrzés, nincsen hatalom sem. Ez a botrány, ezt érzi sok ember megengedhetetlennek. Ezért volt botrány a dzseszz is kialakulásának idején és lényegében mind a mai napig.

De nézzük tovább, mit mondanak nekünk a szavak!

Az im- képző révén beleestünk a bizonytalan, a véletlen világába - tegyük hozzá: a jobb félteke hatáskörébe, az irracionális rendszer és folyamatok "áttekinthetetlenségébe", előre nem láthatóságába, bizonytalanságába.

Ha most megfutamodunk, és kiakolbólítjuk az improvizációt, ezt veszítjük el: improve = javít, bővít, gazdagít, finomít. Mert ez is benne van az improvizációban (igazából pont ez van benne!): a javítás lehetősége, a bővítésé, a gazdagításé, a finomításé.

Ez a számunkra most azt jelenti, hogy az improvizáció új minőséget hoz létre!!!, szemben a szabvány, a minőségbiztosított folyamatok előre-láthatóságával, biztonságával.

Fontos! Ez nem azonos azzal, hogy a szabvány eleve rossz lenne, bezzeg az improvizáció meg jó! (De nem is fordítva!) Másra jó az egyik, és másra a másik!

Itt tér vissza az integráció gondolata. Az integrált coach a tudás-alapú bizalmat - ez felel meg a projekt-szemléletnek - integrálta az élettörténeti gyökerű bizalommal - ez pedig a rugalmasság, improvizáció szemléletének -, és képes a kettőt ötvözni előítélet nélkül: ez a profi coach! (Remélem, látszik, hogy már régen nem csak a coachingról beszélünk!)

Tovább!

Az improvizáció az improve révén új minőséget hoz létre. Ennek fosztóképző nélküli alakja a prove = próbál, érvényesít, bizonyít.

Vagyis a képző itt nem ellentétet hoz létre, hanem az új minőséghez való jutás útját magyarázza: kísérletezés révén juttat érvényre. Tehát nem kész klisék, receptek alapján dolgozik, hanem enged a véletlennek: hozzon létre az új rendet, megoldás, új minőséget!

A prove az angolban visszamegy a proud – büszke – szóra, ami óangol alakjában – prud, prute – azt jelenti: kitűnő, fényes ÉS arrogáns, dölyfös, gőgös, fennhéjázó.

Felismerhetjük e szavakban a brutális szó elő-alakját is.

Mire lehet büszke az improvizáló? Arra, hogy bátor volt, vakmerő, vállalta a kockázatot, az esetleges bukást, valami olyat tett, amit előtte még soha senki, ráadásul valószínűleg ő sem tudja megismételni soha többé (talán nem is akarja, mert abból indul ki, hogy a világ változékony, stb.).

Itt találtuk meg a botrány(osság) gyökerét. Az improvizáció valami magasztos maggal rendelkezik, amely révén fényhez, megvilágosodáshoz, kitűnőséghez juthatunk, következményes büszkeségünk azonban könnyen átcsaphat dölyfösségbe, fennhéjázásba, azaz nagyképűségbe. Avagy büszkeségünket ért(elmez)hetik nagypofájúságként is, mondjuk, azok, akiknek ez az egész improvizációs holmi a bizonytalanság, zűrzavar megtestesülése - és máris kész a konfliktus.

Az óangol prud, prute mindenesetre egyszerre jelent valami fennköltet, jót és valami alpárit, rosszat. Nehéz meghallani a különbséget, nehéz megtalálni, mettől-meddig emez, és honnantól amaz... Nehéz megtalálni, hol a határ.

Latin-angol vonalon haladtunk, nézzük, mi a helyzet a magyarban, mi van a rögtönzéssel.

A szó jelentése az azonnalhoz közeli, vagyis a rögtönző ember nem az időhöz, hanem a pillanathoz - az időtlen pillanathoz - igazítja tevékenységét. Amit a pillanat diktál - ez egyetlen vezérlő elve. Semmi tervszerűség, semmi kiszámíthatóság, semmi jövőbe vetett figyelem! Figyelmetlenség = fegyelmezetlenség. A veszélyérzet lényege: ad hoc, véletlenszerű, kiszámíthatatlan - vagyis ugyanott vagyunk, mint az angolban.

A RöG-tönzés során a RöG-tönző szakít RöG-höz-kötöttségével, kötöttségeitől el-RúG-ja magát, fel-RúGja a szabályokat és a szabványokat, azokkal RuGalmasan szakít!

Ez egy biztonságra, megelőzésre, ismételhetőségre, szabványra kiélezett - bal agyféltekés - értékrend számára megengedhetetlen. Az ilyen értékrenddel rendelkező személyiség - akinek élettörténeti eredetű biztonságérzete nem kellőképpen erős - úgy érezheti, hogy a RöG-tönző el-RuG-aszkodott a valóságtól; persze attól a valamitől, amit ő valóságként érzékel.

Az MBTI-ban itt a két észlelési (ellen-) pólus nyilvánvalóan megmutatkozik: a rögtönző, improvizáló vezető, coach, zenész, szükségszerűen iNtuitív, aki egyértelmű, másodpercre RöG-zített feltételek nélkül - tulajdonképpen bizonytalanságban - is jól és biztonságban tudja érezni magát. Szemben az S-es, szenzitív alkattal, aki a biztonságot nem egészben (élettörténetileg, egészlegesen), hanem csak lépésről-lépésre és a lépések meghatározott egymáshoz-kapcsoltságában tudja megtalálni.

Összefoglalva tehát: kétélű dolog - az improvizáció a maga váratlanságában, előre nem látható voltában javít, új dolgot, minőséget hoz, eredményez, nyújt valamit, gondoskodik, ellát (élelemmel, valami olyannal, amire szükségünk van, amire éhesek vagyunk, amire fáj a fogunk), de benne van a gőg, az arrogancia, a "brutalitás" lehetősége, veszélye is.

Itt megfogható az improvizációval kapcsolatos megítélés kettőssége is: nem bízok semmit a véletlenre, legyen a folyamat újra és újra ismételhető, vagyis eljutottunk a szabványosítás belső motivációjához: biztonságban lenni e lehetséges negatív következményektől akár annak árán is, hogy elveszítjük az improvizáció rugalmasságát, azt az új és alkalmazkodó – ezért hatékony minőséget, amit az improvizáció tartogat nekünk.

Az improvizáció azonban – ezt már láttuk – előzetes tudás nélkül tényleg veszélyes lehet (ártatlan változata a macskazene). A síelő nem tudja eljátszani, hogy nem tud síelni, ha nem tud síelni! Csak akkor tudja az ügyetlent adni, ha tud síelni.

Megfelelő skála-tudás nélkül bajos könnyedén játszani a billentyűkön!

Most akkor legyen a folyamat ismételhető vagy hagyjuk szabadon a teret az improvizációnak?

Ki szavaz az egyik mellett a lehetőségekkel érvelve, és ki a másik mellett a veszélyeket kihangsúlyozva?

Ez egyrészt személyiség-, másrészt felkészültségi kérdés.

Harmadrészt - mégis első helyen - integráltság kérdése!

De erről már legközelebb
(Legegyszerűbben úgy tudsz megjegyzést írni, ha itt, szinte EZ ALATT a megjegyzés szóra kattintasz.)