Seneca

"Ha az íjász elvéti a célt, magában keresi a hibát. Ha nem találsz célba, az sosem a cél hibája. Jobb célt akarsz? - Legyél jobb Te magad!" (G. Arland)
"Ha nem tudod, melyik kikötőbe vitorlázol, egyik szél sem kedvező." (Seneca)
"Világosan meghatározott célok hiányában mindennapi triviális dolgokat kezdünk furcsa hűséggel elvégezni, míg végül a rabszolgájukká válunk." (R. Heinlein)
"Változtasd meg a világot! Kezdd magaddal!" (Máni)


2015. december 13., vasárnap

Ha nem akarok zöldséget beszélni...

Kedves ismerősöm előadást tartott egy mezőgazdasági szakemberekből álló hallgatóság előtt.
Egy, a termőtalaj víztartalmát mérő szonda - előnyei és használata, stb. - bemutatása volt a téma.
Odáig jutott a beszédben, hogy valami ilyesmit mondott: "... és ez alapján pontosan eldönthető, szükség van-e locsolásra."
Valaki a hallgatóságból itt beleszólt: "Mi, kérem, locsolni csak Húsvétkor szoktunk. Amikor a munkánkat végezzük, mi öntözünk".
Nagyon muris helyreigazítás, mégis elgondolkodtató modell.
Hogy' bele lehet gyalogolni valakinek az önérzetébe, mekkora ellenállások várakoznak készenlétben a coaching során is, már csak ha a szavak világát nézzük.
Válogassuk meg a szavainkat, lehetne mondani. Igen ám, de hogyan?
Azzal, hogy kérdezzünk, persze, semmi újat nem mondok (bár meglepődve tapasztalom, milyen sokan nem kérdeznek ténylegesen, miközben magát a kérdezz és figyelj szabályt jól bebiflázták; a másikra való figyelés szándéka és gyakorlata nagyon el tud szakadni egymástól).
Én azonban máshogy teszem föl a kérdést: válogassuk ki a Kliens szavait a későbbi párbeszéd céljából. Ez az NLP-ben a Pacing, amely során közös szókincsünk alakul ki, és a megértés, az "egy hullámhosszon vagyunk" érzése kialakul.
Közös nyelvet beszélni. A Másik Ember gondolkodásmódja olyan mértékben eltér(het) a mienktől, hogy csak ámulunk-bámulunk.
Hatalmas szabadságot jelent a Coach számára, ha elfogadja, tudatosítja magában, hogy mit sem tud arról, ami a másikban zajlik. Egyszerűen nem tudom, a másik miről beszél, mire gondol. Nagyszerű érzés, ahogy eleinte egyáltalán nem akarom tudni, mi van a másik fejében, mit jelent a számára egy-egy érzés szava, kifejezése (ezt nem is olyan könnyű megtenni!), hanem csak hagyom - kérdésekkel támogatva -, hogy lassan kibontakozzon bennem a megértés: és egészen pontosan nem az a megértés, ahogyan én értem azt, amit ő mond, hanem az a megértés, hogy ő mit ért azon, amit szavaival kifejez.
Tanulom a Kliensem nyelvét. A párbeszéd itt kezdődik (az ide tartozó kérdezés művészete külön téma).
- - - - - 

Az öntözünk-locsolunk helyzetről az ősidőkből - úgy a hetvenes évekből - valahogy eszembe jutott Brachfeld Siegfried (nem is) kicsit "monarchikus szocreál" hangulatú kabaréjelenete, hirtelen ötlettől hajtva megtaláltam a jutyúbon, ha valakinek van rá érkezése, itt meghallgathatja. Nekem ismeretlen okból a rejtővonó tetszik legjobban...